Közkeletű vélekedés szerint Medgyessyt az SZDSZ, és/vagy a féltékeny Kovács László, és/vagy az MSZP mohó negyvenesei buktatták meg 2004 augusztusában. Valójában azonban a magyar választók buktatták meg őt 2004 júniusában, az európai parlamenti választáson. A vereség után az egész baloldal úgy érezte, hogy Medgyessyvel nem lehet még egyszer nyerni. Megbukott a "jóléti rendszerváltás", a "társadalmi közép", az "árokbetemetés" programja. A Political Capital 2004. január végi országos kutatása szerint a magyar választók az ország gazdasági helyzetét rossznak érzékelték - kétötödük nagyon rossznak. A megkérdezettek 39 százaléka a helyzet kialakulásáért a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikáját okolta. Azt, amelynek keretében 50 százalékkal emelték a közalkalmazottak fizetését, s hatására a piaci szférában is nőttek a bérek.

Ez a gazdaságpolitika ugyanaz volt, amely miatt 2002 szeptemberében Medgyessy Péter 61 ponttal vezette a népszerűségi listát. A költségvetési hiány 2002-ben 9,2 százalék volt, nagyjából annyi, mint a 2006-os, szintén választási évben. 2004 januárjában (még csak) 120 milliárd forintos megszorító csomagot jelentett be Draskovics Tibor kijelölt pénzügyminiszter, amitől a pénzpiacok megnyugodtak kissé, de az embereket az érdekelte a legjobban, hogy Draskovics Kenyába jár szafarizni. A közvélemény meg volt rémülve, hogy mekkora a baj. Ugyancsak a Political Capital kutatása szerint a szabad Magyarország pénzügyminiszterei közül visszamenőleg Kupa Mihály és Bokros Lajos számított a legnépszerűbbnek. Közben az emberek boldogan költötték felemelt fizetésüket, a lakossági eladósodás soha nem látott méreteket öltött. Ha igaz lenne, hogy "a lét határozza meg a tudatot", vagyis a választók racionálisan, az egzisztenciális érdekeik szerint döntenek, Medgyessynek a népszerűségi lista élén kellett volna maradnia. De nem ez történt; másfél év múlva már a hívei is szégyellték, hogy milyen rosszul kommunikál. Nem az számított, hogy a felemelt fizetést még mindig lehet költeni, hanem a napi botrányok nyomán keletkező látszat.

Hatalomra jutva Gyurcsány, ha fékezett habzással is, de a deficitnövelés iramát tekintve ugyanazt folytatta, amit Medgyessy abbahagyott - igaz, nem omlott össze a gazdaság Orbán Viktor legyőzéséig. Most viszont ott tartunk, hogy a "jóléti rendszerváltás" vállalhatatlannak számít, az egykori gazdaságpolitika "szociális romanticizmussá" változott. A dolgozni képes és hajlandó alsó középrétegek bérnövekménye jelentős részben elinflálódik, noha a sokat kárhoztatott közalkalmazotti béremelés éves pluszkiadása kevesebb mint 300 milliárd forint. Akiknek átmenetileg könnyebb lett az életük, most jórészt elveszítik, amit Medgyessynek köszönhetnek. Lehet mondani, hogy megérdemlik; hogy pár év múlva talán megint jobb lesz; mégis nehéz elfogadni, hogy miközben a többség dönt, mégsem képes a maga érdekét érvényesíteni.