Oskar Lafontaine, a Bundestag negyedik legnagyobb frakciója, az 54 képviselőt adó baloldali szövetség, a Die Linke frakcióvezetője a választási kampányban arról szónokolt, hogy meg kell védeni "a német családanyákat és családapákat az olcsó idegen munkásoktól, akik elveszik előlük az állásokat". Egyenesen a náci ízű "Fremdarbeiter" szót használta.

Ez akkor még a kelet-német kommunista pártból kinőtt, Gysi-féle Linksparteinek is sok volt. Gregor Gysi azonban, aki ma együtt vezeti a frakciót a volt szocdem Lafontaine-nel, már maga is lobogtatja a nemzeti zászlót, ha nem is olyan hevesen.

A világbajnokság hazafias lelkesedésben úszó szurkolóiról így nyilatkozott a berlini Tageszeitungnak: „A fiatal németek arca azt tükrözi, hogy sem felsőbbrendűnek nem érzik magukat, sem alsóbbrendűnek, hanem egyenjogúnak a többi nemzettel. Most alakul ki először a normális, görcsöktől mentes, szuverén viszony a nemzettel. Ez nagyon jó élmény számomra, nagyon megnyugtat.”

TAZ: Balos körökben a legutóbbi időkig nem illett a német csapatnak szurkolni.

Gysi: Ismerem ezt az érzést, bennem is megvolt, de sohasem tartottam helyesnek. Ilyesmi, például Franciaországban, elképzelhetetlen. Ott egy baloldali számára magától értetődik, hogy a hazai csapatnak drukkol.

TAZ: Miért volt helytelen ez a német-ellenes érzés?

Gysi: A konzervatívok mindig úgy fogták fel a német nemzetet, hogy abba nem férnek bele a baloldaliak – vagy legalábbis bizonyos fajta baloldaliak. A baloldaliak pedig ezt lassanként elfogadták, és a nemzeten kívül, a nemzet ellenében határozták meg magukat. Márpedig az olyan baloldal, amelynek ennyire eltorzult a viszonya a nemzethez, sohasem kerülhet többségbe.