A gleccserolvadás titkai
A tengerszint várható megemelkedésében a világ két legnagyobb jégtartaléka csökkenésének lesz meghatározó szerepe. Grönland és az Antarktisz jégvesztése mellett a Jeges-tenger nyaranta jégmentessé válása nem játszik komoly szerepet. A Grönland három kilométer vastag jégtakaróját fogyasztó gleccserek az elmúlt években megduplázták mozgási sebességüket. A Rignot és a Kanagaratnam gleccser 2000-ben 6 kilométer/év sebességgel mozgott a tenger felé, sebességük 2005-re 13 km/év-re nőtt meg. A jég mennyisége olvadás következében is csökken, a hóesés viszont növeli azt. A háromféle (gleccser, olvadás, havazás) hatás eredőjét többféle módszerrel mérték meg, valamennyi adat a jég mennyiségének fogyását mutatja. Az egyik számítás 224 (plusz-mínusz 41) köbkilométer/évre teszi az átlagos fogyást 1996 és 2005 között. A jégmezők alakjának elemzéséből egy másik kutatócsoport 1992 és 2002 között évi 11 köbkilométeres növekedést mutatott ki, de a későbbi évekre a gleccserek utóbbi években felgyorsult mozgásából már ők is veszteséggel számolnak, s a jég fogyásának mértékét évi 30-40 köbkilométerre becsülik. A jég menynyiségének változására az általános relativitáselmélet egyes következményeinek mérésére Föld körüli pályára állított GRACE műhold páros adataiból is következtetni lehet, ebből a 2002-2004 évekre évi 82 köbkilométer fogyást adtak meg. Az eltérő módszerekkel elért adatok egybehangzóan a jég mennyiségének fogyását mutatják.
Hasonló változások zajlanak az Antarktiszon is, ahol a nyugati részeken fogy ugyan a jég, ám a keleti oldalon a havazás megnövelte a jeget, bár a fogyás nagyobb a gyarapodásnál. A GRACE mérései szerint a nyugati Antarktiszon a fogyás évi 148 köbkilométer. A fogyás fő oka ugyanaz, mint Grönlandon: felgyorsult a gleccserek mozgása.
A gleccserek mozgását leíró modellek egyikéből sem következik ilyen gyors változás. Mivel a jelenlegi változásokat nem értjük pontosan, ezért nehéz és bizonytalan a jövőbeni történések előrejelzése. Az utóbbi időben tapasztalt évi 2 milliméteres tengerszint-emelkedés kb. fele származik Grönland és az Antarktisz jégvesztéséből, a másik fél a hegyi gleccserek megolvadásából és tengervíznek a hőmérséklet emelkedése következtében beálló tágulásából ered. A mai tendenciák alapján 2100-ra a tengerszint félméteres megemelkedése várható. Ez lényeges, de egyelőre nem katasztrofális változás.
130 ezer évvel ezelőtt, az utolsó két jégkorszak között a tengerszint három-négy méterrel magasabb volt. Akkor a Föld tengelye kissé jobban megdőlt a mainál, ezért több napsütés érte az északi tájakat. A két jégkorszak között 3 Celsius-fokkal melegedhetett föl Grönland, egyedül emiatt két-három méterrel emelkedhetett a tengerszint, a többi emelkedésért a nyugati Antarktisz volt a felelős. A szén-dioxid-szint ekkor sokkal alacsonyabb volt a mai, az ipari tevékenység által megnövelt szintnél. Az üvegházhatású gázok légköri menynyiségének előrejelzéséből 2100 körül Grönlandon ismét olyan meleg lehet, mint volt a két jégkorszak között. Akkor viszont ismét többméteres szintemelkedés várható, ez már katasztrofális lenne. A múltra vonatkozó adatokban természetesen nagy a bizonytalanság, de arra mindenképpen jók, hogy komoly veszélyekre figyelmeztessenek.
Jóval nagyobb időtávokra is viszszapillanthatunk. Ötvenmillió éve a légkörben ezer részt tett ki a millióból a szén-dioxid, térfogat arányban számolva. Ekkor a mainál 50 méterrel lehetett magasabb a tengerek szintje. Később a vízi organizmusok megkötötték a szén-dioxidot, ami életük végén lesüllyedt velük az óceánok fenekére. Csökkent a szén-dioxid mennyisége, csökkent a hőmérséklet, 30-40 millió éve kezdett gyűlni a jég az Antarktiszon. Három-négy millió éve a szén-dioxid aránya lecsökkent az ipari korszakot megelőző 290 rész a millióból értékre, vagy még az alá, az állandó jég megjelent az északi féltekén is. Jégkorszakok jöttek és mentek, szigorú összefüggést mutatott a szén-dioxid-koncentráció és a hőmérséklet. Ha mindkettő csökkent, akkor nőtt a jég, a tengerszint meg csökkent, sőt ez több mint 100 méterrel is volt alacsonyabb a mainál.
Az utóbbi tízmillió évben a szén-dioxid koncentrációja egyszer sem volt magasabb a mai 380 rész a millióból értéknél. Ha tovább nő a szén-dioxid koncentrációja a levegőben, akkor melyik korábbi korszak jellemzői térnek vissza? Az a múlt legfőbb tanulsága, hogy nincs egyensúlyi klíma, amihez hasonlíthatnánk. A múltban drámai klimatikus változások zajlottak le néhány évtized alatt. Nem számíthatunk arra, hogy nem lesznek változások a jövőben. A mai klímapolitika alapkérdése: az átlagos hőmérsékletnek az elmúlt száz évben megtapasztalt emelkedését az emberi tevékenység idézte elő vagy természetes változás?
