Tegnap a védőbeszédekkel folytatódott Princz Gábor volt Postabank-vezető és hat társának elsőfokú büntetőpere.

Princz védője, Bárándy Péter szerint a bank volt vezetője egyik neki tulajdonított bűncselekményt sem követte el. A vádbeszédből szerinte "csupán" az hiányzik, hogy ki, mikor, milyen bűncselekményért felelős. Az ügyészség ugyanis egyik vádlotthoz sem rendelt személyesen konkrét bűncselekménygyanút, illetve bizonyítékokat. Az állítólagos hűtlen kezelést elsősorban a vádlottakból álló "ügyvezetés" tevékenységének tudták be, amellett, hogy Princz Gábor hozzájárulása nélkül a hitelintézetben akkortájt nem történhetett semmi lényeges. A törvény szerint viszont a bank legfőbb döntéshozói az igazgatóság, a felügyelőbizottság, illetve a tulajdonosi közgyűlés. (Az "ügyvezetés" döntéseinek bizonyítása meglehetősen nehéz, mivel a jegyzőkönyvek nincsenek meg; mindenesetre a felügyelőbizottság és az igazgatóság külső tagjait semmiben nem találták felelősnek.) Bárándy Péter szerint az államnak mint akkori tulajdonosnak mindenről "tudnia kellett", ráadásul az ellenőrző szervek hivatalosnak sem mindig tekinthető figyelmeztetéseit a bank értékelte, és szerinte az intézkedéseket az illetékesek el is fogadták. A tőkehelyzet javítását célzó különböző "technikák" minden tekintetben törvényesek voltak, egyes esetekben legfeljebb az merülhetne fel, hogy "nem elegáns". Felhívta a figyelmet, hogy a céltartalékképzés, illetve az "alárendelt kölcsöntőke" kifogásolt módszerében az ügyészség sem talált vagyonvesztést, így ott sincs bűncselekmény. Az ügyészség a Budai Hengermalom ügyében lát bizonyítottnak visszaélést. Bárándy szerint ez ugyan tényleg egy konkrét vád, de úgy véli, az ügyészségnek nincs igaza.

A védők jelentős mértékben támaszkodtak a nemrég elkészült szakértői jelentésre, amely a Princz-érában folytatott banküzemet lényegében megfelelőnek minősíti. Úgy látják, az ügyészség szinte csak a cég egykori stratégiáját tartotta törvénysértőnek, ami szerintük nem jogi, hanem közgazdasági, következésképp némileg szubjektív kérdés. Megfogalmazták azt is: a problémák alapját nem Princz tevékenysége okozta, hanem az, hogy az állam mint alapító nem látta el a bankot megfelelő tőkével. Úgy vélik, a meggyengült anyagi helyzetű Postabank 1995-öt követően is a gazdasági környezetet figyelembe véve tevékenykedett, a vezetők a tőlük elvárható gondossággal a cég érdekében jártak el, az erőltetettnek mondott növekedési ütem pedig szükségesnek volt tekinthető. Szerintük a kibontakozás lehetőségét 1997 februárja törte ketté, amikor - máig felderítetlen módon - a betétesek egy nap alatt több tízmilliárd forintot vettek ki.

Az ügyészség Princz Gábor tevékenysége nyomán több mint 34 milliárdos vagyonvesztést tart bizonyíthatónak. Köztudott: a bankvezető 1998-as távozása után az állam több mint 200 milliárd forint költséggel hozta egyensúlyba a hitelintézetet. Igaz, Princzék szerint az állam valamilyen okból sokkal több pénzt pumpált a bankba, mint amennyire szükség lett volna.

Az ügyész kedden felfüggesztett börtönbüntetést kért a volt bankvezérre és hat társára. Ezt többek között azzal indokolta, hogy a bűncselekmények vélt elkövetése óta majd tíz év eltelt. Bánáti János ügyvéd felhívta a figyelmet, hogy a rendőrség az 1999-es feljelentést követő 4. évben tett le az asztalra egy nyomozati anyagot, amit néhány hét múlva az ügyészség úgy terjesztett elő, hogy azt maga is kiegészítendőnek tartotta.

Elsőfokú döntés júliusban esedékes, a minden bizonnyal várható másodfokú, illetve felülvizsgálati eljárás pedig feltehetőleg további éveket vesz igénybe. Az egyik volt könyvvizsgáló, a Deloitte ellen polgári per folyik, az egykori kisrészvényeseknek kedvező bírósági ítéletek pedig további tízmilliárdos kiadást jelentettek a központi büdzsének.

Ma Magyarországon nagyjából így fest, ha állami százmilliárdok elfolyásának személyi felelőseit keresik.