- Magyarország a szabadság diadalát képviseli a zsarnokság felett - mondta George W. Bush amerikai elnök, aki mögött a kánikulai napsütésben a Lánchíd és Budapest tökéletes panorámát nyújtott a magyarok olthatatlan szabadságvágyát és több évtizedes kitartását méltató szavakhoz.

A több mint háromszáz meghívott vendéget - köztük Sólyom László államfőt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, Szili Katalin házelnököt, a parlamenti pártok vezetőit, a hazai politikai és közélet számos vezető személyiségét - Bush magyarul köszöntötte. - Jó napot kívánok! - mondta kis szünetet tartva a második és harmadik szó között.

Az égiek kegyesek voltak az amerikai elnökhöz: az ifjabb Busht megkímélték a keletről érkező esőfelhők, míg apja, George H. W. Bush majd' tizenhét évvel ezelőtt bőrig ázott a Kossuth téren. Az USA negyvenegyedik elnöke 1989 júliusában a tömeg ujjongása közepette széttépte előre megírt beszédét, a negyvenharmadik papírról olvasta fel mondanivalóját az őt udvariasan hallgató és megtapsoló kiválasztottak előtt. Igaz, a meglepetés 2006-ban sem maradt el: a második hivatali mandátumát töltő amerikai elnök szót sem ejtett a bennfentesek által korábban beharangozott USA-Európa viszonyról. Döntő részben az 1956-os magyar forradalomról és az 1989-es határnyitásról, illetve rendszerváltásról beszélt, amely események szerinte megihletik és reménnyel töltik el a szabadságra vágyakozó népeket - különösen a Közel-Keleten.

A közelgő 50. évfordulóra emlékezve Bush azt mondta, hogy 1956-ban történelmet írtak Magyarországon. A magyarok fellázadtak a kommunista diktatúra ellen, szabadságot, szabad választásokat, szabad sajtót követeltek, és ledöntötték Sztálin szobrát. A szovjetek és a velük szövetséges kommunisták azonban brutálisan leverték a forradalmat, sok ellenállót, köztük nőket és gyermekeket megöltek, de a magyarok szabadságvágyát nem tudták elfojtani. A szabadság késhet, de azt senkitől sem lehet megtagadni - hangoztatta a publikum előtt az 1946-ban született Bush, hozzátéve: büszke arra, hogy Budapesten találkozhatott három egykori magyar forradalmárral, akik öt évtizede farkasszemet néztek a szovjet tankokkal.

Bush a magyarokkal példálózó "történelmi utazása" 1989-cel folytatódott. - Magyarország volt az első kommunista ország Európában, amelyik végrehajtotta az átmenetet a zsarnokságból a demokráciába - hangoztatta a washingtoni vendég, külön kiemelve: a magyarok megnyitották a nyugati határokat a keletnémetek előtt, és ezzel jelentős mértékben hozzájárultak az Európát megosztó vasfüggöny lebontásához.

A demokrácia világméretű terjesztését egyik fő külpolitikai céljaként meghatározó Bush emlékeztetett rá, hogy a szabad nemzeteknek kötelességük támogatni azokat, akiknek e szabadság még nem adatott meg. Ebből a szempontból is jeles bizonyítványt állított ki az immáron szabad és demokratikus Magyarországnak, amely a békés átmenet és rendszerváltás tapasztalatait átadó Demokrácia Központtal éppen úgy segíti a balkáni térség államainak európai felzárkózását, mint azzal, hogy katonákkal támogatja a koszovói stabilizációt. Még aktuálisabb témáról, a terror elleni háborúról szólva méltatta a magyar katonák iraki és afganisztáni szerepvállalását, így azt, ahogy a magyarok iskolákat, egészségügyi központokat építettek újjá Afganisztánban, és részt vesznek az afgán, illetve iraki biztonsági erők kiképzésében. Irak kapcsán beszélt arról, hogy a demokráciának az arab országban még elszánt ellenségei vannak, az ellenük folytatott harc áldozatokat és türelmet követel - s ebben szintén a magyarok példájára hivatkozott.

A "történelmi utazást" Bush a magyar demokrácia atyjának nevezett Kossuth Lajos méltatásával zárta, majd Petőfi Sándor híres sorait idézte. Angolul mondta, de mindenki ráismert a Nemzeti dalra: "Itt az idő, most, vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!" A "Köszönöm"-mel búcsúzó Bush még néhány percig kedélyesen kezet rázott és elbeszélgetett néhány vendéggel, majd kocsiba ült és a Ferihegyi reptéren rá váró Air Force One felé vette az útját. A hangszórókból eközben Brahms (végtelenített) magyar táncai szóltak a szétoszló vendégsereghez, néhány széken nemcsak az üres ásványvizes palackok, hanem a gondos kezek által kikészített amerikai és magyar papírzászlócskák is ottmaradtak.