A neves Közép-Európa-szakértő szerint az Eisenhower-kormány csak belpolitikai okokból hangoztatta a szovjet befolyás alá került országok felszabadításának, Moszkva visszaszorításának szükségességét, valójában semmilyen előkészületet nem tett arra, hogy a retorikát tettekkel támassza alá. Sőt, Nixon alelnök egy titkos tanácskozáson azt mondta, az amerikai érdekek szempontjából nem lenne feltétlenül káros, ha "a szovjet vasököl lesújtana valahol a térségben".

Gati szerint Amerikának mérsékelnie kellett volna a forradalom egyre radikalizálódó követeléseit, még a szovjet beavatkozás előtt az ENSZ elé kellett volna vinnie a magyarkérdést, és akár azt is fel kellett volna ajánlania, hogy egy kisebb nyugat-európai országból kivonja csapatait, cserébe a magyarok függetlenedéséért. Az sem igaz, hogy Washington kezét a szuezi válság kötötte meg, a korabeli dokumentumok alapján világos: eleve nem volt semmilyen terv egy kelet-európai krízis kezelésére.

A politológus azt ajánlja George W. Bush elnöknek, hogy erről beszéljen nyíltan Budapesten, és ígérje meg, hogy Amerika a jövőben nem hirdet meg belpolitikai okokból teljesíthetetlen külpolitikai célokat. Gati szerint jogos, hogy Bush a Tony Blairhez hasonlított Gyurcsány Ferenc oldalán megünnepli az ország közelmúltbeli eredményeit, 1956 dolgában azonban ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba.