Doktor úr, van öt perce?
Egy új kormányrendelet szerint július elsejétől a szakrendelők óránként átlagosan legfeljebb 12 beteg ellátását számolhatják el az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP). Becslések szerint az intézkedéssel a szakellátók nagy többségének bevétele egy-másfél, ötödüknek pedig két-három százalékkal csökken.
A Szent Imre Kórház ügyeletes traumatológus főorvosa, Doktorits Béla hétfő reggel nyolckor, a 24 órás ügyelet után egyszerűen marhaságnak minősítette az úgynevezett "ötperces szabályt". Szerinte ugyanis vannak kétperces esetek, és gyakran elfordul, hogy egy-egy beteggel másfél órát is eltölt. Nincs két egyforma eset.
- Az eltelt 24 órában - mondja - talán két olyan páciensem volt, aki öt percnél kevesebb időt töltött nálam. Az egyik néhány napja elcsúszott egy bevásárlóközpontban, de semmi komolyabb baja nem volt. A másik beteg beütötte az ujját, ami még csak meg sem duzzadt. A vizsgálat talán két percig sem tartott. De ettől még be kell jegyezni, hogy ott járt, találkozott egy orvossal. Az eltelt 24 órában 50 beteget látott el. Az első négy órában 24 sérült érkezett. Előfordult, hogy amíg vizsgált, addig a nővér egy másik beteget "készített elő" sebvarráshoz, egy másikat meg a gipszeléshez. Azaz: egy időben legalább három esettel foglalkozott. "Akkor most melyikre számolhatom el az öt percet?" - kérdi.
Az egészségbiztosító adatai szerint a szemészeten és az idegsebészeten például egy esetre átlagosan hatnál több, az allergológiai szakrendelésen több mint öt beavatkozást számoltak el tavaly a szolgáltatók. A szakellátók csúcstartói közé az "egyéb diagnosztikai ellátás" és a labordiagnosztika tartozik. Míg az előbbi egy esetre több mint húsz, az utóbbi tíz beavatkozást számolt el. De volt már az elszámolásokban néhány másodperces gipszelés is. Ezt a módszert váltaná fel most az, hogy nem a beavatkozásokat, hanem az orvos-beteg találkozások átlagos idejét veszik figyelembe az elszámolásoknál.
- A számokból is jól látszik, hogy valami nincs rendben - magyarázza az új rendelet észszerűségét Molnár Attila, az OEP főosztályvezető-helyettese, aki úgy látja: vagy kevés a betegek arányához képest az orvosi szakórák száma, vagy valamit rosszul kódolnak az érintettek. Molnár Attila azt mondja: az új szabályozással részben ésszerűbben szeretnék elosztani a kasszában lévő pénzt, másrészt a betegek érdekében is szükség volt a változtatásra. Állítja: öt percnél kevesebb idő alatt aligha lehet pontos vizsgálatot végezni, helyes diagnózist fölállítani.
Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének tanára egy vizsgálatukra hivatkozva azt mondja: az orvosok gyakran már az első mondat után félbeszakítják a betegeket, akiknek 98 százaléka a mondatot később sem tudta befejezni.
Szakemberek szerint ennek a következménye beláthatatlan lehet, mert az el nem mondott panasz, az orvos sürgető viselkedése pontatlan diagnózist, rossz minőségű, sokszor szövődményes és nem utolsósorban költséges gyógyulást okozhat.
Mindezt nem vitatja Varga Imre, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg-szakellátási Szövetség vezetője, de szerinte az új szabályozás nem életszerű. A szövetség már régóta hangoztatja, hogy rossz a szakórák elosztása. Mint mondta: vannak olyan kórházak, amelyek a kontrollra visszahívott betegek ellátásához mindössze néhány elszámolható szakorvosi órával rendelkeznek. Természetesen ezekre kódolják az összes kontrollos és az utcáról "beeső" beteg ellátását is. Így papíron öt percnél kevesebb idő jut a betegre, a valóságban viszont az orvos nyilván megfelelő gondossággal kezeli a pácienseit. Varga Imre közölte: a szakorvosi szövetség az elvvel - jelesül azzal, hogy a beteg a szükséges időt töltse az orvossal - egyetért. Nem véletlen, hogy a szakmai kollégiumok a szakorvosi vizsgálatokra átlagosan tíz percet határoztak meg korábban, de ezt a rendszert be sem vezették.
A nyitott kérdések tisztázására, a rendszer áttekintésére a szakorvosi szövetség konzultációt kezdeményez a szaktárcával.
Kórházak fogyókúrán
Bár az egészségügyi miniszter egy héttel ezelőtt még arról beszélt, hogy az egészségügyben nem lesz megszorítás, a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozásáról szóló friss jogszabály elvonásokat tartalmaz. A Molnár Lajos által összeállított csomag 28 milliárd forinttal apasztja a kórházakra és a szakrendelőkre szánt keretet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az intézmények a legjobb esetben a tavalyi bevételük 95 százalékához juthatnak hozzá, a komputertomográf (CT), illetve a mágneses rezonancia (MR) vizsgálatokért a biztosító a 2004. évi bevételnek csak a 76 százalékát utalja. Havas Szonja, a fővárosi Szent János Kórház orvos igazgatója szerint az intézménye így körülbelül 200-300 millió forinttal kap kevesebbet, s egyelőre nem tudja, honnan pótolják az öszszeget. A szakember szerint elképzelhető, hogy egyes ellátásoknál várólistákat kényszerülnek kialakítani.
