Annak idején jól kiszerkesztették a sajtóbanvizeletmintás olimpikonjainkat, kevéssé növelve ezzel bizalmiindexünket, nemrég pedig bemondta a belga rádió, hogy egy FerenszGyurxani nevű ember szocialista pártja nyerte a választásokat. (Amipersze – de facto - igaz, de szegény Hiller havert nem kéne ennyiresemmibe venni. A neveknél meg figyelni kell. Van például egy GergelyTamás nevű professzor a brüsszeli egyetemen, de ő csak akkor teszi fela kezét, ha a Tomá Zsergölit hallja.) Egyébként pedig a belgatudományos elit számottevő része magyar – a B. Nagy testvérek, DeutschGyula, Frühling János, Lámfalussy Sándor, Rezsőházy Rudolf, stb. -, deerről a lakosság legalsó 99,9 százaléka soha nem értesül. Nem hivatalosközvéleménykutatók szerint nagyobb az ismertsége Marie de Hongrie-nak,azaz Magyarországi Máriának, aki nálunk viszont Habsburg Mária névenismert, és II. Lajos felesége volt. Ezzel aztán megint ott vagyunk,ahol a part szakad, mármint a Csele pataké, Mohácsnál. De legalábbMarie de Hongrie szülőhelyét nem kell lebetűzni a belgáknak.Brüsszelben látta meg a napvilágot.

Szorult helyzetünkből úgy próbálunk kievickélni, hogy az EurópaiUnió tagállamának tüntetjük fel magunkat. Így a többiek mögé-mellébújva talán nagyobb lesz az ismertségünk. Ám – saját tapasztalatokalapján – az elmúlt két év nem igazolta várakozásainkat. Vallonerdőkben, kis falvakban őszinte megdöbbenés övezi semmihez semhasonlító, mekegő nyelvünket (igaz, eccer egy vallon azt hitte, ez aflamand, ami viszont a belga belviszonyokat illetően nagyon árulkodó),H jelzésű gépkocsinkat – az országjel a tizenkét csillag közé vonva mégérthetetlenebbnek bizonyult, hiszen Haiti ezzel kiesett.

BrüsszelIxelles kerületében, ahol a Népszabadság tudósítói lakása is található– mint a kerület egyik nevezetessége, for that matter – érdemes mindenügyintézésnél tagolt beszéddel hangsúlyozni, hogy Magyarország azEurópai Unió tagállama. Ezzel számottevő izzadságcseppeket spórolunkmeg a tisztviselőnek, és fölösleges köröket meg díjakat magunknak. Haidős tisztviselőnőt országlistába látjuk beletemetkezni, jó érzékkelazt is megemlíthetjük, hogy Magyarországot Honduras után jön azábécében, ráadásul Ixelles kerület mindkét hivatalos nyelvén(Hongarije, Hongrie). Egyetlen ilyen kis segítség nyomán olyanarckifejezés jelenhet meg a hölgy arcán, hogy – ha prűdebbek volnánk –belepirulunk.

Paktikánkra, az európai uniós szövegre Ixelles kerület tömbösítéssel és szegregációval válaszolt. Az önkormányzatügyfélszolgálatán ugyanis kétféle sorba állhatunk be. Európai Unió(plusz USA, Kanada, Svájc, Norvégia, Lichtenstein), illetve EU-nkívüli. Előbbi sor rendszerint igen rövid, vagy nincs is sor, utóbbinagyon hosszú – főleg afrikai bevándorlók várakoznak itt, bonyolultcsaládegyesítési, munkavállalási, szociális problémákkal megterhelten.Történt mármost, hogy 2004 nyarától mi is az Európai Unió sorábaállhattunk – de nem sokáig. Egy idő után felirat jelezte, hogy a tíz újtagországból nyolc – mínusz ugyanis Ciprus és Málta, akikre ez nemvonatkozik; naná, may I add sarcastically – mégiscsak az EU-n kívülisorba tartozik. Van, aki szerint ez megalázó („az amerikai előbb jut azablakhoz”) – ám szerintem semmivel sem megalázóbb egy ötven kilós,topba és rövidnadrágba öltözött ruandai hölgy mögé beállni, mint egyamerikai mögé (a politikai korrektség, a PC miatt testsúlyt és nemetitt nem jelölök) – bár kétségkívül időigényesebb.

A Chausséed’Ixelles és a Rue de Hennin sarkán a fodrásszal együtt nézzük avébémeccset, miközben vágja a hajamat. Furcsa, semmire sem emlékeztetőbeszédem hallatán megkérdezi: Pologne? (Lengyelország?). Iszonyú melegvan, meg úgyis a képernyőt nézzük, hát rávágom: Az, Pologne. Hát nemtök mindegy, ha már úgyis tömbösítve vagyunk? Most kezdjem magyarázniMarie de Hongrie-tól?

(nolblog)

Szõcs László