Ez esetben Richard Donner 1976-ban készült, azonos című, misztikus horrorja esett áldozatul. Vagy mégsem? Aki látta az eredetit, halálra fogja unni magát az új verzión, mert effektív ugyanaz történik benne. Csak nem jó a film. Unalmas és idegesítő. Forgalmazása azért is vakmerő tett, mert az eredetinek hagyománya van Magyarországon: ez volt az első nyugati horror, amit behoztak a szocialista moziforgalmazásba. Később DVD-n is keresett darab lett, el is fogyott mind. Szóval sokan látták, akik minden bizonnyal nem is mennek el a remake-re.

Míg anno Donner pazar szereposztást hozott össze - nemcsak a főszereplő Gregory Peck, de a mellékfigurákat alakító színészek is hátborzongató teljesítményt nyújtottak -, itt másodvonalbeli színészek szenvednek a rendezői instrukciók hiánya miatt. Mondjuk koncepció sem volt sok a másoláson kívül, talán csak az, hogy John Moore néha bedob egy hangeffektet. A felszínes, érzékszervi sokkolás azonban korántsem olyan hatásos, ha egy horror a lélekre hat. Lám-lám, mégsem olyan könnyű összerakni egy mozgóképet, hogy a varázslat is létrejöjjön. Donner képes volt arra, hogy hátborzongató rettegést teremtsen egy kis misztikummal és kitartott feszültséggel, talán mert tehetségesebb, mint Moore. Az Ómen remake-je felsorakozott minden idők legkínosabb felújításai közé, rögtön Hitchcock Psychójának szánalmas újrája mellé (amit ráadásul egy tehetséges rendező, Gus Van Sant vállalt).

A héten próbálkoztak az első, legnagyobb stb. jelzőkkel beharangozott angol-magyar koprodukció, A harag napja mozis forgalmazásával. Ebben hazánk unikum, a világ többi részén direkt DVD-n debütál a produkció. Nem véletlenül. A harag napja egy képkockájában sem akar kilépni a kis költségvetésű, B kategóriás tévémozi műfajából. És a multiplexben még csak át sem lehet kapcsolni.

A hét harmadik listás premierje viszont már egész finom darab. Az első filmes Jerome Salle thriller és love story lobbanékony keverékét alkotta meg. Első osztályú tisztelgés Alfred Hitchcock előtt. Az egész egy nagy átverésen alapul, amit nem részleteznék, mert súlyosan roncsolná a moziélményt. Pont a már korábban említett Psycho (az eredeti!) előzetese jut az eszembe, amelynek kockáin maga Hitchcock kérte meg az összes nézőjét, hogy ne áruljon el semmit a cselekményről azoknak, akik még nem látták. Az Anthony Zimmerrel is ez a helyzet, ráadásul Sophie Marceau olyat mutat, amit még soha nem láthattunk tőle: kemény, szikár femme fatale-ként veszélyesen jó.