Princz megússza a börtönt
Megúszhatja a börtönt Princz Gábor, a Postabank volt vezére, miután az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést kezdeményezett, egyebek mellett arra hivatkozva, hogy az "ügy" óta tíz év telt el. Csütörtökön a védőbeszédekkel folytatódik a 34 milliárdos hűtlen kezelés vádjával indított per, elsőfokú döntést júliusban hozhat a Fővárosi Bíróság.
A per alapja valójában több százmilliárdos ügy: a Postabank 1997-98-as konszolidációja az államnak mintegy 170-200 milliárd forintjába került, igaz, ebből százmilliárd "megtérült" a pénzintézet újbóli (2003-as) privatizációjával. A 2004 októberében megkezdett pernek majdnem ez volt a tárgya. A vád szerint a pénzintézet vezetői 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot, és jól prosperáló bank látszatát keltették - ez vezetett el a bank tőkevesztéséhez. Princz Gábor és társai ellen egyébként 1999 óta folyt a nyomozás - változó vádakkal.
Az ügy indulása, és a vádbeszéd között eltelt tíz évben ennek ellenére nem sok változott, az ügyész is ugyanazt állapította meg tegnap, amit jó néhány évvel ezelőtt az Állami Számvevőszék vagy a Postabank-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság. Princzék körülbelül 1995-ben kezdték meg az előremenekülést a veszteségek elől, és ez okozta a problémák nagyobb részét. Ez utóbbit a túl drága betétek (az ügyfélgyűjtés miatt adott magas kamatok) és a nem termelő befektetések (a sokszor "barátságból" adott kedvezményes hitelek, az alacsony jövedelmezőségű Postabank-cégbirodalom kiépítése) közötti ellentét hozta. A bank vezetése ugyanakkor - akkor is, most is - úgy látta: az igazi veszteséget az 1997-es bankpánik hozta, amit sikerrel vészeltek át (a betétesek 70 milliárdot vontak ki a pénzintézetből). Ezt a nézetet a bankfelügyelet - és az ügyészség - nem osztotta: a problémák forrását a hibás üzletpolitikában jelölték meg.
Az ügyész szerint a vádlottak valótlanul tájékoztatták a bank helyzetéről a tulajdonosokat és a bankfelügyeletet is. Princzék azonban azzal is tisztában voltak: az általuk választott üzletpolitika - az előremenekülés - veszteséges lehet, és ez vagyonvesztéssel járhat (ennek mértéke a vádban szereplő hűtlen kezelés értéke). Az ügyészség álláspontja az, hogy Princzék "eshetőséges szándékkal" követték el cselekményüket: tudták, hogy mi lehet az eredménye a döntéseiknek, ebbe bele is nyugodtak, igaz, magát az eredményt nem kívánták elérni. Az állami segítségben bíztak - ami egyébként később meg is érkezett, és így csak a tulajdonosokat érte kár, az ügyfeleket nem.
