Az ügyész vádbeszédében a büntetéskiszabás kapcsán nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a jelentős időmúlást, azt, hogy a bűncselekmények elkövetése óta egy évtized telt el, továbbá a vádlottak büntetlen előéletét.

A vád szerint a pénzintézet vezetői 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot, és jól prosperáló bank látszatát keltették.

Az ügyész vádbeszédében elmondta: a bank működése 1995-ben már a veszteségesség irányába mutatott. Drága, rövidlejáratú lakossági betétek, és ugyanakkor jövedelmet nem termelő befektetések jellemezték, továbbá a céltartalék tudatosan alacsony szinten tartása.

Ezek után a következő évben dinamikus üzletpolitikát fogadott el a bank vezetése, így ténylegesen is veszteségessé vált a pénzintézet. Az állami garanciavállalás nélkül több mint 10 milliárd lett volna a veszteség.

A bankfelügyelet vezetője 1996 végén levélben jelezte a hitelintézet vezetőinek, hogy óvatos banki működésre lenne szükség, komoly feszültségek vannak a bank működésében, szükséges az eszközök és források lejárati szerkezetének, a kamatpolitikának az átrendezése.

Az ügyészség szerint ekkoriban már nyilvánvalóvá vált, hogy a dinamikus növekedés miatt a bank tőkéje elveszhet. 1995. április és 1997. december között összesen mintegy 40 milliárdos vagyonvesztés következett be, amiből több mint 34 milliárdot okozott a menedzsment elhibázott üzletpolitikája.

Az 1997. februári bankpánik során a lakossági betétesek néhány nap alatt 70 milliárd forintot vontak ki. A bankfelügyelet azonban azt jelezte, hogy az alapvető problémákat nem a bankpánik okozta.

Az ügyész azt is a vádlottak terhére rótta, hogy a pénzintézet helyzetéről valótlan tájékoztatást adtak a bankfelügyeletnek és a tulajdonosoknak.

A vádlottak személyes felelőssége kapcsán az ügyész kifejtette: tisztában voltak a bank helyzetével, és azt döntéseikkel érdemben befolyásolták, az előreláthatóan veszteséges üzletpolitikával megszegték vagyonkezelési kötelezettségüket, és ezzel okozati összefüggésben vagyonvesztés következett be. A vádlottak eshetőséges szándékkal követték el cselekményüket, azaz annak eredményét nem kívánták, de látták előre, és abba bele is nyugodtak.

Az ügyész vádbeszédében Széles Gábor nagyvállalkozót idézte, aki tanúvallomásában korábban úgy fogalmazott: "a bank vezetése megalomán volt", az erőltetett növekedés feltételei nem voltak adottak, túlságosan bíztak az állami segítségben.

Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója és hat egykori vezetőtársa az eljárás során tagadta bűnösségét. A büntetőper csütörtökön védőbeszédekkel folytatódik.

A Fővárosi Bíróság elsőfokú határozatát várhatóan júliusban hirdeti ki.