Léderer fiatalon ért a csúcsra: mostanság minimum annyiszor emlegetik, mint a legjobb játékosokat; kevésbé elismerően, de a mai világban az emlegetés gyakorisága számít. Mentségére szóljon: világbajnoki munkálkodása csöppet sem színvonaltalanabb, mint NB I-es ténykedése - mindkettő lehangoló -, csak mostanában kicsit többen hallgatják, és ez nem tesz jót neki. Amikor alámond, egykori vendéglős ismerősöm firtatására gondolok, aki azt kérdezte: mi nem jó a carbonara spagettijében? Az egész, úgy, ahogy van, mondtam volna szívem szerint, aztán mégis inkább a fokhagyma markánsabb jelenlétét javasoltam.

Fogalmam sincs, hogy Léderer melyik gimnáziumban és hányasra érettségizett, mindenesetre csókoltatom a nyelvtantanárát. (Meg azt, aki középfokú magyartudással alkalmasnak találta a riporteri munkára.) Néhány gyöngyszem: "Most már ki kell jönnie az elefáncsontpartiaknak; Olaszország és az Egyesült Államok játszanak egymással, nincs más választása az amerikaiaknak, Ronaldo és Ronaldinho passzoltak".

A riporter repertoárja idétlen megjegyzésekben is gazdag: "Összekoccintották a bokáját; Tizenhat évesen elhunyt az édesapja; Meghúzta a lábát a becsúszásnál; A legrégebb óta ő a válogatott a csapatban."

Külön bekezdést érdemel a nyitó heti slágerlista első helyezettje: "Kisebb tumultuózus jelenetet láthattunk." Lássuk be, ennek ott a helye a pro primo, először, a délelőtti matiné és az új nóvum társaságában.

Léderer megilletődöttség nélkül kever fehér futballistát feketével, nála a kispados is a pályán van, továbbá a lecserélt is játszik, mi több, szabadrúgást végez el; és ha úgy hozza a helyzet, lazán téveszt kapust középpályással. (A kalandvágyó, úgynevezett szakkommentátorokról ezúttal ne essen szó. Illetve, csak egy kevés. A tegnap délutáni mérkőzés riportere 1-0-nál felvetette: "Az a nagy kérdés, Togo tud-e egyenlíteni. A másik nagy kérdés meg az, tette hozzá Verebes Mágus, hogy meg tudja-e őrizni előnyét Svájc.")

"Nem értek hozzá" - kommentált Léderer az egyik meccsen; csak azt nem tudom, a magát "feldobó" játékosra tett-e megjegyzést, vagy őszinte vallomással lepett meg bennünket. Így vagy úgy, szegény apám, ha élne, újfent találgatna...