Lassan két éve húzódik a katalán reform ügye, s az általa gerjesztett vitákkal valójában egész Spanyolország XXI. századi pluralistább szerkezetének sorsa. Ha a madridi törvényhozás is megadja a végső áldást a Franco-diktatúrát követő, az 1978-as spanyol alkotmány alapján született katalán statútum reformjára, akkor alighanem sorban következik majd a többi 17 tartomány, a baszkok, Galícia, Andalúzia stb. (Más kérdés, hogy Katalónia és Baszkföld "történelmi" jogok alapján szélesebb autonómiával rendelkezett eddig is.) Egyes jogászok szerint nincs szó arról, hogy Spanyolország elindulna a "szétesés lejtőjén", amivel az ellenzékben lévő konzervatív Néppárt riogat, inkább csak a németországi szövetségi tartományok modellje felé lép. Katalónia - amely Spanyolország egyik gazdaságilag legfejlettebb régiója - eddigi önkormányzati jogai mellett mostantól nagyobb ellenőrzési lehetőséget kap a pénzügyek kezelése, az adók beszedése terén, erősödik jogrendszerének önállósága, s nő beleszólása a bevándorlási ügyekbe is. A nemzetiség vagy nemzet meghatározásában kompromisszumos formula született: Madrid ragaszkodott ahhoz, hogy a szöveg (s vele Katalónia) megmaradjon a spanyol alkotmány keretein belül.

A 2004 tavasza óta kormányzó José Luis Rodríguez Zapatero szocialista miniszterelnök jövőképének, egy demokratikusabb állami berendezkedésnek a győzelme is egyben a katalán autonómia reformja. Nem titok, hogy még saját pártján belül, illetve a hadsereg tisztikarában is volt ellenzéke, nem is beszélve a konzervatív Néppártról, amely továbbra is "a folyamat feltartóztatását" akarja. Ám most következhet a még keményebb dió, a baszkföldi feszültség csillapítása: a fél évszázada fegyverrel is harcoló ETA szeparatista szervezettel a tárgyalások felvétele. Az ETA három hónapja "tartós tűzszünetet" hirdetett, ez kínálhat most alapot a megbékélésre északír mintára. Megoldást kell találni a néppárti kormány idején betiltott, az ETA politikai szárnyának tekintett Batasuna-mozgalom valamiféle legalizálására is ahhoz, hogy aztán Baszkfölddel is megköthessék az új statútumot. Esetükben a bonyolító tényező, hogy határon átnyúló, a franciaországi baszk részeket is magában foglaló régióban gondolkoznak. S ekkor már Madrid mellett Párizs is érintett.

Az Európai Uniótól nem idegen a régiók felkarolása, a nemzetállamok határainak ilyen értelmű "megnyitása". A katalán statútumba új elemként nem véletlenül került be, hogy az autonóm kormányzat miként képviseltetheti magát a spanyol delegációban (de nem külön!) az EU-tanácskozásokon. A katalán példából alighanem bátorítást merítenek más, eltérő adottságú országokban is a nemzetiségek autonómiaigényeikhez.