Mi tagadás, első pillantásra kissé bizarrnak tűnik ez az idén tavasszal közzétett felhívás: "A Magyar Madártani Egyesület szeretettel várja a természetbarátokat, a vájt fülű zenészeket, szerelmespárokat, időseket és fiatalokat a Fülemülék Éjszakájára, május 16-án, kedden este 20-22 óráig, Budapesten a Kerepesi temetőben." Az egykor Kerepesi temetőnek hívott Fiumei úti sírkertben lassan hozzászokhatunk a különleges eseményekhez. Főként mert a sírkert vezetőinek ösztönzésére egyre többen fedezik fel az ötvenhat hektáros terület eddig figyelmen kívül hagyott értékeit.

Az, mondjuk, nem meglepő, hogy az ott nyugvó hírességek - Ady, Munkácsy, Blaha Lujza, Csontváry, Kossuth és mások - síremléke - egyáltalán: Európa legnagyobb szoborparkja - gazdag lehetőséget kínál, hogy a sírkert rendhagyó irodalom-, történelem-, és művészettörténet-óráknak adjon helyet. Az már inkább érdekes, hogy az utóbbi években megjelentek a botanikusok, a madarászok, és miközben az utóbbiak a fülesbaglyokat, az erdei pintyeket, az egerészölyveket, a fülemüléket hallgatják és kukkerezik, a temetőben szabadtéri festmény- vagy fotókiállításokat, komolyzenei koncerteket tartanak. Varnus Xavér orgonaművész rendszeresen, többezres tömeg előtt muzsikál, legutóbb tavaly nyáron játszott Bach-műveket a temetőben, a zeneszerző halálának 255. évfordulóján.

Most másodszor rendezték meg a Csend napját. A Fiumei úti sírkertben alkalmi teaház, idegenvezetők, kamaraegyüttesek, Fassang László zongoraművész szabadtéri koncertje és egy erre az alkalomra meghirdetett fotópályázat képeiből rendezett kiállítás várta az érdeklődőket. Bár az idegenvezetők folyamatosan vitték körbe a csoportokat, az esti zongorakoncertre is több százan összegyűltek, a Csend napja idén mégiscsak meglehetősen csendesre sikeredett. Úgy tűnik, a halál környéki kulturális rendezvényeken kicsit még mindig bizonytalanul toporgunk, és magunkban egyre csak azt a kérdést morzsolgatjuk: illik-e? Illik. A temetőt közösségi, kulturális színtérként kezelni nem kegyeletsértés, nem packázás vagy gúnyolódás a halállal. Bizonyság erre a Párizs kulturális értékeként is számon tartott Pere-Lachaise temető, az olykor katonazenekarok koncertjeinek teret adó virginiai Arlington temető, hogy a zegzugos, néma kisvárosra emlékeztető, szabadtéri szobrászati múzeumként is emlegetett Buenos Aires-i La Recoletáról és annak "klubéletéről" már ne is beszéljünk.

A Fiumei úti sírkert vezetői mindenesetre már most biztosak abban: Csend napja jövőre is lesz. Mert feltett szándékuk, hogy kulturális és művészeti programok segítségével újra- értelmezzék azt a bizonyos csendet.

Amely korántsem olyan ijesztő, mint azt hinnénk.

Fotókiállítás az Árkádsoron, a téma a temetõ