Nem szeretett visszaemlékezni a múltra, sem pedig önmagáról beszélni. - A jó dal titka a jó szöveg, ezért dolgozom mindig a legjobb szerzőkkel - mondta egyik utolsó interjújában Gilbert Bécaud, aki 74 éves korában, kedd reggel hunyt el a Párizs melletti Boulogne-ban, a Szajna partján lévő lakóhajóján. A temperamentumos, érzelmektől fűtött színpadi stílusa nyomán "Monsieur Százezer Voltnak" hívott Bécaud súlyos, daganatos betegségben szenvedett.

Bécaud halálhíre nyomán a francia televízió- és rádióállomások rendkívüli adások sorában emlékeztek meg a közel fél évszázados színpadi karrierje során több mint négyszáz dalt szerző énekesről. - Pótolhatatlan embert és igazi barátot vesztettem el, nagyon szomorú a mai nap a számomra - nyilatkozta tegnap Charles Aznavour, aki nemcsak barátja, hanem pályatársa volt. Az ötvenes évek elején pályafutásuk egy időben indult, a két tehetséges fiatalember az őket felkaroló Edith Piaf révén ismerkedett meg egymással.

A politika is tisztelgett Bécaud emléke előtt: Jacques Chirac köztársasági elnök és Lionel Jospin kormányfő egyaránt a francia sanzon egyik legnagyobb nagykövetének nevezte a minden fellépése során sötétkék öltönyt, fehér inget és pöttyös nyakkendőt viselő előadóművészt.

Bécaud - eredeti nevén Francois Gilbert Silly - 1927-ben született Toulonban. A nizzai konzervatóriumban folytatott tanulmányok után, a negyvenes évek második felében a párizsi klubokban lépett fel zongoristaként. A szólóénekesi karrier felé a már említett Piaf ösztökélte, s Bécaud rövid időn belül sztár lett. Vele nyitotta meg kapuit 1954-ben a híres párizsi koncertterem és dalszínház, az Olympia is.

A telt házas koncertek felejthetetlen emléket jelentettek az Olympia tulajdonosának, Bruno Coquatrixnak. Bécaud fiatal rajongói ugyanis a szó szoros értelmében kitépkedték, és darabokra zúzták a székeket. Négy évvel ezelőtt ismét Bécaud-koncerttel nyitott a felújított, s időközben a Vivendi Universal konszern által felvásárolt Olympia, ahol a művész rekordtartóként több mint harmincszor lépett fel.

Szerzeményei közül több - például a "La solitude ca n\'existe pas", "L\'important c\'est la rose", "Et maintenant" - örökzöld sláger lett. Leghíresebb dala azonban az 1964-ben, moszkvai vendégszereplése nyomán írt "Nathalie" lett, a sanzon a hidegháborús korszakban alaposan megváltoztatta a Szovjetunióról kialakult franciaországi képet. Az "Et maintenant" angol nyelvű változata (What Now My Love címmel) óriási sikert aratott az Egyesült Államokban is, ahol a dalt Frank Sinatra és Barbra Streisand egyaránt énekelte.

Bécaud utolsó lemeze két évvel ezelőtt jelent meg, az album címe - Faut faire avec - félreérthetetlenül utalt a súlyos betegségre. Az énekes azonban egy pillanatig sem adta fel, keményen dolgozott a 2002-re tervezett két új lemezen is: az egyiken Aznavour, a másikon a neves amerikai zenész és zeneszerző, Quincy Jones volt a partnere.