Kurama: a fordulat

Elképesztő, döbbenetes, nem várt fordulat!

Előtte még, az altatásnál, a fiam majdnem megint elpityeredett, hogy azt akarja, apa költözzön haza, már megint nagyon fájt, azt mondta, még többet akar apával lenni, egészen legyen itthon, tudom, hogy ebben a felkavarodásában benne volt az is: az apja holnap elutazik egy hétre, H elmondta neki, hogy megy, mert mégis elmegy Görögországba, és benne volt az is, mennyire jól voltunk együtt a strandon, H egyszer megfogta a kezem, amikor mentünk fölfelé a vízicsúzda lépcsőjén, és láttam, hogy a fiam látja, láttam, amint a kezünkre pillantott, arra gondoltam, jaj, csak nehogy, de igen, sajnálom, már megint, én már mindig sajnálni fogok valamit, a generális lelkifurdalás mintha a lelkem részévé válna, ez a történet ára, ez a szabadság ára, legyen.

Miután elaludt a fiunk, leültünk beszélgetni, H kérdezett, arra kért, mondjam el, mit gondolok a tegnapról, nem akartam bántani, azt mondtam, korai volt ez még, nem kellett volna, az igazságot nem fogom a szemébe vágni, már megint lelkifurdalás, mindegy, szóval, beszélgettünk, és rákérdezett V-re, tudni akarta, mi ez, tudni akarta, miért történt mindaz, ami történt, meg hogy mit akarok én a férfitól, jó kérdés, honnan tudjam, mit akarok én a férfitól, a névelős férfitól nem akarok semmit, azt feleltem, csak utólag tudom, hogy a férfiak kik voltak nekem, összesen két egész férfi van az életemben, H és K, valamint egy fél, T, a zenész, akinek én voltam a hangszere, K és H egész, mert megosztottam velük az életem, T fél, mert nem osztottuk meg az életünket egymással, bár majd egy évig szeretők voltunk, a többiek futó epizódok, az a néhány, nem volt sok, és mert azt kérdezte H, miért történt mindez, arról beszéltem neki, hogy ahogyan neki van egy világa, amelyet soha nem tudott megosztani velem, a természet világa, a sporté, a vízé, azé az életé, amelynek kvintesszenciája a csónaktúra, úgy nekem is van egy ilyen világom, amelyet nem tudtam vele megosztani, a beszélgetésé, a soha

szavaké, az a világ, amelyben a másikkal félszavakból is, és hogy akkor jött egy ember, akivel azonnal, a második levéltől félszavakkal, még nem is találkoztunk és a félszavak megvoltak, és én ezt nem akartam elengedni, nekem már akkora hiányom volt, hogy nem tudtam elengedni ezt a világot, amelyet V tökéletesen kitölt, H-ból is kiszakadt, hogy ő úgy gondolta, majd kárpótolja magát a sok hiányért a sporttal, vagy az akármivel, azért, hogy én nem tudtam otthona lenni neki, abban az értelemben biztosan nem, amilyen értelemben neki erre szüksége lett volna, így lettünk aztán két magába zárt, görcsösen eggyé lenni akaró ember, két hiánnyal, két világgal, olyan jó volt erről beszélni, olyan jó volt, hogy H szeme visszaigazolt, hányszor kérdezte az elmúlt években, hogy mi miért nem beszélgetünk, de hát hogyan tudtunk volna beszélgetni, ha nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, K-val állandóan beszélgettünk, iszonyúan sokat, és értettük is egymást nagyon, H-val elfogadtuk a másik világát, Gabinál addig eljutottunk, hogy elfogadjuk a másik világát, de a megosztásban nem tudott segíteni, hányszor mondta H az utóbbi hónapokban, hogy vágyik az elismerésre és én emlékszem a tehetetlenségre, ahogy állok és nézem őt és nem értem, hogy mit akar, örültem, ha jók történtek vele, szorítottam, hogy összejöjjenek a dolgai, nem rugdostam soha egy percet sem a pénz miatt, és én azt gondoltam, hogy ez elég, egyszerűen azt éreztem, hogy olyasvalamit vár tőlem, olyasmire lenne iszonyatos szüksége, amit én egyszerűen nem tudok megadni neki, ma se tudnám megmondani, mire gondolt, csak a hiányt érzem, ami sütött a szeméből, figyelem, szeretet, törődés, de hogyan tudna valaki figyelni, szeretni és törődni, aki maga is csonka, erről beszéltünk, és kimondtam azt is, már megint kiderült, hogy ha engem egy férfi igazán megérint lélekben, akkor valójában ott van vége az addigi életemnek.

Tegnap azt írtam V-nek, nagyon fáj, azt válaszolta: fájjon, az a munkád. Mert tud engem.

H végül a szexről is kérdezett, mármint a miénkről, és elmondtam most azt is: igen, baj volt, hogy nagyon ritkán szexeltünk, két, három hetente, de ebben erősen benne volt, hogy ő nem bírta kivárni a piával, amíg a gyerek elaludt, inkább a kocsma, én meg piásan nem voltam hajlandó kefélni vele, meg azt is, hogy én soha nem a nunámban tudtam, hogy szexelni akar velem, mindig agyilag vágtam le a közeledését, mert ha elment mellettem, mikor mosogattam és kedvesen megsimogatta a fenekem, az nekem nem felhívás keringőre, az egy otthonos gesztus, hogy soha nem éreztem benne azt, hogy megvesz, hogy végre megkefélhessen, lehet, hogy érzett ilyet, de ez soha nem jött át nekem, hogy felgyújtsa bennem a lángot, azt felelte, sajnálja, ezt sajnálja, hogy nem tudta másképp, mintha ez lenne a legnagyobb probléma, bár nem kisebbíteném, mert azért sok múlott ezen is. V-ről ilyen értelemben nem beszéltem neki, nem is fogok soha.

Azt kérdezte, szerelem van-e, nagyon szeretem-e V-t. Azt feleltem: igen.

És ekkor jött a fordulat. Van egy nő! Van egy élő, lélegző nő H életében, aki nem én vagyok. És ennek én iszonyatosan megörültem. Vessenek meg, de valóban, őszintén örültem. Naná, felmentés a lelkifurdalás alól. De nemcsak azért. Ahogy H beszélt róla, elpirult, csibészes mosoly jelent meg a szája szegletében és iszonyúan édes volt, szerelemszag lengedezett a levegőben és én mindent megbocsátottam neki. H azt mondta, mindig is voltak olyan nők, akikről érezte, hogy lehetne valami, megérinthetnék a lelkét, de ilyenkor mindig hátralépett kettőt. Most viszont, a hét elején felhívta ezt az egyet azok közül a nők közül, ezt, akinek a nevét nem tudom, de áldom akkor is, és már fürdőbe is elvitte, nem, még nem volt köztük semmi, de H elmondása szerint a nő már attól remegett, hogy ketten együtt voltak. Csak hát, ugye, H most megy el Görögországba egy hétre, és ez ebből a szempontból nem jó. De tegnap nem helyette akart megkefélni, hanem önmagamért, rám volt szüksége, mondta, én meg ráhagytam, mindegy, vége, nincs több ilyen, elmúlt, szaladjon gyorsan a nő karjaiba, legalább a férfi miatti lelkifurdalást vegye le rólam, vegye le, mert már elég volt belőle. H azt mondta, ment haza a randi után hajnali ötkor és harminc éve nem érezte úgy magát, mint akkor, ott, az autóban. Pontosan tudom, mire gondolt. De nem mondta volna el, ha én nem mondom ki, hogy szeretem V-t.

Mostantól jó ez így, már csak egy lényért kell feladnom minden önzésemet, a fiamért. Innentől az övé vagyok. Tovább a blogba

Alma: nagyik bevetésen - mától élesben

"Kezdő nagyi harmincegy fokban, déli tizenkettőkor. Három kis virsli között. "Menjünk a vidám parkba?" - "Igeeeen!" Atyavilág, - gondolom én. Mire odaérnek - Budáról - a gyerekek totálkárosak, ebéd nuku, sokba fog kerülni a kezdő nagyinak. Talán négyre hazaérnek. Másnap - gondolom - pihenő nap lesz (a nagyinak)." Tovább a blogba

Kék Tündér: Bodrogigyula Süsü

"Most végleg leszámolok az emlékeddel, összegyűröm a szarjaidat és kikúrom a kukába!!" Tovább a blogba

Diurnus: Meztelen díva a szobámban

"A naptári nyárban végre tavaszodik. Ha több olvasót szeretnék, el kellene kezdenem sorozatomat pazar, kétségbeejtő szerelmi kudarcaimról - és szép emlékeimről. A vérbeli blogokban szexelnek, én meg unalmasan politizálok. Hát ezt! A szexről beszélni, írni mindenki képes. Én is." Tovább a blogba

Olajozott viszonyok: Proli burzsuj vagyok

"Egyelőre nem tudjuk dokumentumfilmként befejezni, ezért a könyv a filmből kivett legjobb részeket tartalmazza." Tovább a blogba

(nolblog)