Válasz nincs, pedig ő is vidéki, ő is fejlesztésben gondolkodik.

Igazságosabb rendszert akarunk, tiszta viszonyokat - hangzik a szlogen, s ezt állítja parlamenti meghallgatásán Gráf József is. Ha pedig ez így van, először is azt kellene végre tisztázni, mettől és meddig gazdaság az agrárium, honnantól kezdődik a szociális (megélhetési) szektor. A hivatalos adóhatár ma négymillió forint, de erre egy okos könyvelő csak bólint: annyinak kell lenni? Annyi lesz. Ez van nálunk. Mi agrárgazdaságilag, vidékfejlesztésileg nem vagyunk a szavak és tények valódi értelmében az Európai Unió tagjai. Nehéz a papírra írt szavakkal vitázni. Igen, valóban elszakadt a termelés és a tulajdonviszony egymástól. Igen, az új rendszer - vagyis, hogy a termelési támogatás valóban a termelőhöz és ne a puszta birtokpapírral rendelkező tulajdonoshoz kerüljön - talán igazságosabb lehet, mint a korábbi volt. De itt mégis kissé messzebbre kéne tekintenünk. Senki nem hiheti, hogy az iszonyú készpénz- és egyéb fizetési gondokkal küszködő EU belső intézkedési rendszere sokáig elviseli azt, hogy Magyarország a szó valódi értelmében gabonahegyeket növesszen, hogy a földbirtoklás ténye önmagában kemény pénzek bevételezésének hosszú távú alapja lehet. Hát nem. Ma gabonát olcsón és gazdaságosan Dél-Amerika termel, bagóért hozza át az óceánon, mi pedig itt félig lejárt vekkerként szajkózzuk: a Kárpát-medence adottságai kedvezőek a megbomlott gabona-hús egyensúly helyreállítására. Vagyis, hogy egynémely állattenyésztési ágazatunk mélyrepülése esetleg függetleníthető lenne a világgazdaságtól, hogy a 101 euróért garantáltan, államilag megvásárolt gabona bármire is bázis lehet.

A mai magyar mezőgazdaság hihetetlenül nagy gonddal néz szembe. Miközben a földpiac és az ágazati ingatlanok egyre keresettebb területeivé válnak a különböző beruházóknak (vegyünk mintát némelyik szakírótól: a "karvalytőkének"), a másik oldalon maga a termelés értéktelenedik el. A mostanság sokat emlegetett farm pedig termel. Egy részét elszámolja, a másik megy a szürkébe. De közben ketyeg az a bizonyos vekker, és az ébresztőre is hamarosan sor kerül. Meg kell majd néznünk, milyen is a lábunk. És hogy eltaláljuk-e.