- Tavaly ősszel az ön kezdeményezésére négypárti megállapodás született arról, hogy a pártok a politikai viták mellőzésével kívánják megünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Miként került sor erre a megegyezésre?

- Tavaly október 18-án, a meghívásomnak eleget téve munkaebéden részt vett Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Hiller István, az MSZP elnöke, Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke és Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője, és jelen volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. A négy párt képviselői egyetértettek az Emlékbizottság javaslatával, hogy 1956 évfordulóját illő módon kell megünnepelni. Ez olyan nemzeti ügy, amit nem kellene pártpolitikai vitákkal megzavarni. A továbbiak során a szintén jelen lévő Boross Péter, volt miniszterelnök, ,56-os szervezetek képviselője azt javasolta, hogy a kormány adjon lehetőséget egy másik, az ,56-osok ízlésének jobban megfelelő emlékmű felállítására is. Bár a díjnyertes alkotást jeles művészekből álló nemzetközi zsűri választotta ki, a miniszterelnök úr hajlandó volt az '56-osok óhajára 150 milliót felajánlani.

- Továbbra is érvényesnek tartja a múlt októberi megállapodást?

- Feltétlenül érvényesnek és kötelezően megtartandónak, mert az évfordulón az egész világ ránk fog figyelni. Nem állíthatunk ki rossz bizonyítványt önmagunkról. Ezt minden felelős politikai erőnek tekintetbe kell vennie. Még az egykori forradalmárok gyakran forrongó, ellentétekkel szabdalt közösségének is. Így tudnánk méltó módon tisztelegni a forradalom emléke előtt.

- Vannak azonban olyan politikusok, pártemberek, akik semmibe veszik a pártelnökök megállapodását. Mi ennek az oka?

- Talán az, hogy a megállapodás nem kapott a sajtóban elég nagy teret, vagy az adott pártok belső információrendszere működik hiányosan. Némi optimizmussal feltételezhető, hogy a megállapodás híre nem jutott el a hangoskodókhoz. S ha így van, akkor kellő magyarázat és felvilágosítás után ez utóbbiak felhagynak a politikai akciók tervével. Bevallom azonban, hogy nem vagyok ennyire optimista.

- Mit tehetünk tehát, hogy ezt az ünnepet ne árnyékolják be a nemkívánatos jelenségek?

- A legegyszerűbb megoldás az volna, ha a tavalyi megbeszélésen jelen volt, illetékes pártvezető figyelmeztetné saját embereit, hogy zavaró fellépésük ellentétes mindannyiunk érdekével. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy ezt a figyelmeztetést reálisan elvárhatnánk tőle. Így marad az, hogy felhívjuk a figyelmet az ilyen káros akciók veszélyes voltára, és arra, hogy ezek sértik nemzeti érdekeinket. S ha ilyenre netán mégis sor kerülne, akkor hangsúlyosan felhívjuk a figyelmet arra a kárra, amelyet a beképzelt hangoskodók az ilyesmivel a magyar nemzet hírnevének okoznak.

Kosáry Domokos