Csehországhoz hasonlóan Szlovákiában is pattközeli állapot alakult ki a parlamenti választásokon. De annyira azért mégsem, hogy ne lehessen észrevenni: mindenképpen új korszak kezdődik északi szomszédunknál. Az eddig kormányzó jobbközép kisebbségbe került; e koalíciónak még egyfajta javított vagy bővített változata is valószínűtlen. (Az azonban nem zárható ki, hogy a remek eredményt elért magyar párt "átcsúszhat" az új kormányba is.)

Kétségkívül Fico kezében van a megoldás kulcsa. Nagy kérdés, mit kezd vele a balközép Smer rámenős vezetője. Ebből a szempontból nyilván az a legbaljósabb jel, hogy ugrásra készen jelent meg az esetleges új koalíció kapujában a hírhedten Európa- és magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt.

De talán korai még az ördögöt a falra festeni. Fico - és a parlamentbe jutott mérsékelt pártok - előtt vannak egyéb alternatívák is. Az unióban alighanem most arra a legkíváncsibbak: vajon Dzurinda (prognosztizálható) bukásával elbuknak-e majd a reformjai is? Mert a választásokkal egyértelművé vált, amit eddig is sejteni lehetett: külföldön általában sokkal jobb véleménnyel vannak az említett reformokról, mint a helyszínen. Ezek a "szlovák csodaként" emlegetett lépések kétségkívül az új EU-tagállamok egyik eminensévé tették Dzurindát Brüsszelben. A szlovákok jelentős hányada ezzel szemben megszorításoknak, a létbiztonság megrendítésének, a társadalmi szolidaritás meggyengítésének érzékelte az egymást követő reformcsomagokat. A koalíció hívei a GDP meglódulásával, az államadósság csökkenésével, a versenyképesség növekedésével büszkélkedtek - míg széles választói rétegek adóprésre, drágaságra, kiszolgáltatottságra panaszkodtak.

Fico e hangulatot izzította a kampány időszakában, s tegnap is arról beszélt, hogy "van mit helyrehozni" Dzurinda országlása után. Mire gondolhat a Smer elnöke, amikor baloldali politikát ígér kormányra kerülése esetén? Amennyire választási ígéretei alapján következtetni lehet, "népbarát" dolgokra. Mindenekelőtt az egykulcsos adó megszüntetésére és a szociális háló befoltozására. Nem szeretné továbbá, ha "Szlovákia az olcsó munkaerő országa lenne a külföldi tőke szemében". És hogy mindezt mennyire gondolja komolyan Fico, az néhány héten belül elválik. Ha ő alakít kormányt, előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy mozgástere szűk. Nem is annyira a koalíciókötések kényszerű kompromisszumai korlátozzák, hanem sokkal inkább a gazdaság általános állapota.

Ezért talán nem is kellene most már annyira sietni Szlovákiába. Bár kiderülhet szomszédunknál is, hogy egy dolog a választási, és megint más a kormányprogram.