Oroszoké lett a magyarok kazah követelése
Újabb fordulatot vett Magyarország Kazahsztánnal szemben fennálló, százmilliárdos nagyságrendű, márciusban hatmilliárd forintért értékesített követelése. Ismeretes: az 1985-ös szovjet-magyar államközi egyezmény alapján a kazahsztáni Tengizben 1992- 1993-ban végzett munkálatainak ellenértékét senki nem fizette ki. Az 1,4 milliárd köbméter gáznak megfelelő adósságot a magyar állam mindvégig Kazahsztántól követelte. A kazah kormány azonban ezt sosem ismerte el: információnk szerint a közép-ázsiai állam a tartozás lehetséges felelőseként a mezőt már akkor megvásárló amerikai Chevront, illetve azt a közbeékelődő magáncéget jelölte meg, amely mára megszűnt. A Chevron viszont mindmáig sikeresen tartotta távol magától a vitát.
Az egy évtizedig szunnyadó ügy tavaly év végén látszólag ok nélkül támadt fel Csipkerózsika-álmából. Az államkincstár többször is tendert írt ki a követelés megvásárlására azon az elven, hogy azt inkább próbálja meg más behajtani. Azt hivatalosan senki nem indokolta meg, hogy miért éppen most jött el az idő az eladásra. Az utolsó kiírás során egy aprócska kft., a magyar Arte legis nyert hatmilliárd forintos ajánlattal, amit ki is fizetett. A társaság vezető-résztulajdonosa, Ladó József - a tengizi munkálatokban is részt vevő Vegyépszer volt oroszországi referense - viszont senkinek nem kívánta elárulni, honnan van a pénz, és mi a céljuk az adóssággal. A homályos üzlettel kapcsolatban megjelentek olyan találgatások is, hogy az ügyletnek semmi köze a gáziparhoz, az inkább egy nagybani adóstikli része lehet.
A tulajdoni változások azonban immáron fellebbentik a fátylat az üzlet valódi hátteréről. A vételár kifizetését követően ugyanis Ladó és társai eltűntek a cégből: a tulajdonos a Bahama-szigeteken bejegyzett Renova Industries Ltd. lett, az ügyvezető pedig a Moszkvában lakó Alexander Kolicsev. Lapunk megtudta: Kolicsev a Magyarországon talán ismeretlenül csengő nevű, ám Oroszországban hatalmas érdekeltségeket mozgató Renova-csoport egyik nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője. Noha a bahamai cég - a jól ismert orosz adóspórolási szokásoknak megfelelően - névleg nem tartozik a Renova-csoporthoz, az elnevezés és az ügyvezető személye ugyanakkor a kapcsolatot egyértelművé teszi. Mivel a Renova-kapcsolat feltárása ily módon nem túl bonyolult, az adócsalás "vádja" gyakorlatilag elvethető. Azt a látszatot, hogy a hallgatagságukról megismert Ladóék már a vásárlás előtt is reménykedhettek a Renova segítő kezében - netán a hatmilliárdot sem feltétlenül saját zsebükből kapták elő -, erősítheti, hogy az exügyvezető korábban Nébald György ügyvédhez - egykori olimpikon vívónkhoz - irányított minket, aki azonban akkor lapunknak még a kft.-vel való kapcsolatát sem kívánta megerősíteni. A tulajdonosváltást követően viszont mind Kolicsev, mind a bahamaiak képviseleti megbízottja Nébald lett.
A pénzügyi manipuláció vádját más tények is cáfolják: információnk szerint ugyanis a Renova-csoport áttételesen máig érdekelt a problémák (és a gáz) forrásául is szolgáló Tengizben. A Renova ugyanis résztulajdonosa az orosz olajipar egyik legnagyobb szereplőjének, a TNK-BP-nek. A TNK-BP másik fő részvényese, a brit BP közösen birtokol egy vállalkozást a - magyarországi olajszállításokat is biztosító - Lukoillal: ez a Lukarco. Ennek a cégnek pedig 5 százalékos részesedése van a tengizi kitermelést jelenleg is végző Tengizchevroil nevű társaságban. E cég - a történetből már jól ismert - társtulajdonosai a Chevrontexaco, illetve a kazah államot képviselő Kazmunaigaz.
Kolicsev rövid elektronikus levelében egyébként kérdéseinkre azt válaszolta: az ügy jelenlegi fázisában semmit nem kíván a magáncégek közötti ügyletről nyilatkozni.
Ezért tehát csak találgatni lehet, kinek ért meg az el nem ismert követelés hatmilliárd forintot. Valószínűsíthető, hogy a háttérben valamiféle egyezség születhetett a kazah állam és a Chevron, vagy akár a BP és a Renova között is. Német János, Magyarország kazahsztáni nagykövete mindenesetre továbbra sem tud semmiféle olyan hivatalos nyilatkozatról, amely a kazah állam bármiféle felelősségét is elismerné a gázadósságügyben. Kazahsztán magyarországi képviseletén azért nem nyilatkoztak, mert épp nagykövetváltás zajlik.
Az sem elképzelhetetlen, hogy a magyar kormánynak valaki "hozta a vevőt", amely a követelésért hatmilliárd forintot helyezett kilátásba, "most vagy soha".
A magyar olajpiac vezető vállalkozása, a Mol egyébként éppen mostanság igyekszik megvásárolni a TNK-BP-től a mintegy hárommilliárd dollár értékű Udmurtnyeftyegaz nevű olajkitermelőt. A Molnál ugyanakkor lapunknak határozottan cáfolták, hogy bármi közük lenne a kazah adósságkivásárláshoz. Azt a sejtést, hogy a kiírást eleve a vevőjelölt megjelenése ösztönözhette, erősítheti, hogy a volt szovjet adósságok kivásárlásában jártas üzletemberek a beadás előtt úgy vélték: a kiírás előkészítetlen, nem történt meg az "áru" szükséges átvilágítása. Így akkor számukra ez nem ért semmit. A hat százalék körüli kivásárlási értékről szintén viták dúlnak: a volt szovjet adósságok korábban ennél jóval magasabb árfolyamon keltek el, a kincstár viszont azzal érvelt, ezért most ennyi elfogadható árnak számított.
A magyar államnak tehát a jelek szerint a nagy nemzetközi olajjátszmák nyomán cseppent le most a hatmilliárd forint. Más oldalról nézve az 1992- 1993-as tengizi munkák százmilliárdos ellenértéké-
ről immáron örökre lemondhatunk.
