Melegjogok az EU-ban: csak a minimum kötelező
Szokatlan ok miatt mondja fel állását a tallinni holland nagykövet, és veszi át inkább országa montreali konzulátusának vezetését. Európai Unió ide vagy oda, nemcsak az észt főváros viszonylag szűk diplomáciai köreiben keltett megütközést a homoszexuális Hans Glaubitz élettársa, de az utcán is rendre melegellenes és rasszista inzultusok érték a kubai férfit. A friss eset annál is megdöbbentőbb, mivel kilenc éve, amikor Glaubitz pretoriai állomáshelyét foglalta el, a nemzetközi sajtó külön kiemelte, hogy az apartheidből nem sokkal korábban kilábalt Dél-Afrika milyen nyíltan fogadta a - ráadásul eltérő bőrszínű - melegpárt.
Közismert, hogy az egykori Németalföld élen jár a melegjogok biztosításában - és a paragrafusokat társadalmi tolerancia is kíséri. De a homoszexuálisok még itt sem teljesen elégedettek. Újabb friss példa: Belgiumban egy bizonyos Johan Maertens atya vezetésével ökumenikus templomot nyitottak a homoszexuális hívek. - Nem hiszünk az olyan egyházban, ahol a vezetők szünet nélkül azt hangoztatják, milyen rosszak vagyunk - nyilvánították ki.
Ahány ház, annyi szabály: az EU-ban csak a melegek és leszbikusok polgári jogegyenlőségének minimumát kell biztosítani. Általánosan fogalmaz az Európai Parlament homofóbia elleni állásfoglalása is. Egyelőre Lengyelország az egyetlen tagállam, amelynek még az alacsonyra állított léc átugrásával is gondjai akadnak. A szélsőjobb, homofób elemeket is magában foglaló varsói koalíció még nem állt össze, amikor José Manuel Barroso európai bizottsági elnök az európai értékek tiszteletben tartására volt kénytelen felszólítani az első ízben Brüsszelbe látogató Lech Kaczynski megválasztott elnököt.
A tagállamok mozgástere a diszkriminációmentesség biztosításában tehát elég nagy - rajtuk múlik, hogy a gyakorlatban mit tesznek, és mit nem. Szélmalomharcot kénytelen vívni ezért Michael Cashman ismert angol színész, az Európai Parlament melegjogokért küzdő munkacsoportjának elnöke is. Kell-e biztosítania egy városnak a melegfelvonulás lehetőségét? Házasodhatnak-e a homoszexuálisok? Ha igen, kötelező-e az önkormányzati anyakönyvvezetőnek ebben együttműködnie? Össze kell-e adnia külföldi párokat is? Fogadhatnak-e örökbe a melegek? Ha igen, milyen gyermeket? Akár külföldit is, vagy csak olyat, aki a pár valamelyik tagjától származik? Jár-e a mesterséges megtermékenyítés joga a leszbikusoknak? Megannyi kérdőjel, amely helyére az EU nem tesz pontot, mint más társadalomerkölcsi kérdések (például: eutanázia, könnyű drogok fogyasztása) esetében sem.
A homoszexuálisok polgári élettársi szerződését először 1989-ben, Dániában intézményesítették. Nemrég az egész (protestáns) Észak-Európában lezárult az a folyamat, amely jórészt biztosítja a melegpárok egyenlőségét a szociálpolitikában, az öröklésben és az örökbefogadásban. A katolikus vagy ortodox hagyományú EU-tagállamokban - Belgium és újabban Spanyolország kivételével - jóval lassabban halad ez a folyamat.
Az új tagországokban felmérések szerint sokkal komolyabb a melegjogokkal szembeni ellenállás, mint a régiekben. A legnagyobb az ortodox Cipruson, illetve a katolikus Litvániában és Lengyelországban, a régi tizenötökből pedig a szintén ortodox Görögországban. Magyarország a jogegyenlőség támogatottságában az alsó középmezőnyben helyezkedik el.