Piramis vagy biznisz?
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezete (UNESCO) is bekapcsolódik annak vizsgálatába, hogy valóban egy piramisszerű építmény maradványaira bukkantak-e Boszniában amatőr régészek. Ezt Macura Koicsiro igazgató néhány nappal ezelőtt ígérte meg a boszniai államelnökség bosnyák tagjának, Sulejman Tihicnek. A közép-boszniai Visoko közelében folyó ásatásokra tehát a szervezet is küld szakértőket.
Az eddigi feltáró munkák és műholdfelvételek alapján az amatőr archeológusok szerint a formák nem természetes eredetűek, hanem emberkéztől származnak. Egy egyiptomi geológus és piramisszakértő még azt is felvetette, hogy az első leletek az ősegyiptomi építményekre emlékeztetnek. Mások azonban kételkednek a piramiselméletben, és úgy vélekednek, hogy közép- vagy legfeljebb ókori építményekről lehet szó. Esetleg természetes képződményről.
Az index.hu honlap helyszínen járt munkatársai szerint a városban és a környékén már emberemlékezet óta azt rebesgetik, hogy a hatalmas, szabályos alakú hegy valójában piramis. Mesék, legendák, útleírások és szájhagyomány útján terjedő történetek szólnak a piramisról. Sőt nem is egyről, hanem egyszerre háromról: a nap, a hold és a kígyó piramisról. A tudományos életben azonban csak tavaly ősszel merült föl először az a gondolat, hogy a szájhagyománynak lehet valós alapja, és a három hegy valóban piramis lenne. A Visokótól ötven kilométerre lévő Zenicán született 46 éves, 15 éve Houstonban élő Semir Osmanagic volt az, aki tavaly májusban a tudomány világában először szólt a boszniai lépcsős piramisokról. A magát bosnyák Indiana Jonesnak is nevező hobbirégész ötletét a tudományos közvélemény jelentős része elutasítja.
Takács Miklós, az MTA Régészeti Intézetének kandidátusa szerint több okkal is indokolható a kétkedés. Például ő még egyetlen olyan leletről sem hallott, amely igazolná, hogy a bosnyák "piramisok" valamikor Krisztus előtt 37 ezer évvel ezelőtt épültek volna. (Nagyjából 33 ezer évvel korábban, mint az egyiptomi Kheopsz-piramis.) Abban a korban az emberek kőeszközökkel vadásztak. Elképzelhetetlen, hogy akkor olyan szervezett közösség lett volna arrafelé, amely piramisépítésre is alkalmas.
A szabályosnak tűnő hegyek szerinte geológiai képződmények. A hasáb alakú, faragottnak látszó kövek egy része természetes úton jött létre, a többire van logikus magyarázat: a térségben az ókor óta folyó kőbányászat. A kőfejtés ugyanis a világ számos pontján produkált már meghökkentő formákat. Takács Miklós szerint a minimálisnál is kisebb az esélye annak, hogy a bosnyák piramiselméletet valaha sikerülhet igazolni.
A régióban - úgy is fogalmazhatnánk: ott is - az őshonosság bizonygatása nagy szerepet játszik. Az egymás mellett élő népek körében régről dívik a másik rovására menő identitáskeresés. Eredetüket megpróbálják minél korábbra tenni, múltjukat minél dicsőbbre formálni. Boszniában is meglehetős rendszerességgel bukkannak fel furcsa ötletek. A délszláv háborúk kitörésének idején például egy mexikói fogorvos kitalálta, hogy Trója nem Kis-Ázsiában állt, hanem a Neretva folyó torkolatának környékén. A helyi régészek próbáltak küzdeni az ötlet ellen, de sokáig sokan hittek benne. Ez szintén bosnyák hiedelem volt.
Szerbiában is találni hasonló példát. A Vaskapu területén feltárt 8-10 ezer éves furcsa, dülledt szemű kőfaragványokon egyesek cirill betűket véltek felfedezni, s ez alapján mondták azt, hogy ez a világ legrégibb írása, a szerb tehát a világ ősnyelve. A mértéktartóbb szerb régészek azonban menten elvetették ezt az ötletet.
Aki a piramissztoriból jól jöhet ki, az egyértelműen a helyi önkormányzat, illetve az ottani élelmes vállalkozók. A piramisok hírének hallatán az egyébként nem túl ismert településen megjelentek az újságírók, a szabadságos békefenntartó katonák, a turisták. A vállalkozók pedig piramisos ajándéktárgyakkal kedveskednek nekik. Máris beindult a balkáni piramisbiznisz.
