A hivatalos közleménynek ez lenne a szövege, ha Marci tűrte volna és ma is tűrné a "hivatalos szövegeket". De nemcsak a hivatalos szövegeket nem tűrte. Nem állhatta a megszokott sémákat, utálta a fontoskodó álságos kedveskedést, a hatalmaskodást, a mesterséges leereszkedést, a vállba veregető "komcsi" haverkodást is. Élete lehetett volna egyenes vonalú is, de a benne rejlő kettősség miatt lett a gazdag zsidó építési vállalkozó fiából először hívő kommunista, azután 1953-tól az új kurzus egyik újítója, 1956-ban pedig töretlen szellemi ellenálló, a fennálló rendszer szkeptikusa.

Tardos Márton (valójában Marcell) 1956 után reformközgazdász lett. Maga sem tudta, hogy mi az, de hitte, írta, tette, vállalta, hogy a piac szabadsága törje át a pártállam betonját. Írt meghatározó, fontos cikkeket (pl. a tulajdon piaci formáiról: a holdingokról), jelezte egy új korszak beköszöntét, de művei nem voltak olyan súlyos elemzések, amelyektől megjelenésük napján, vagy akár ma "leszakad az asztal".

Marci valóságos és maradandó művei a szabadcsapatok voltak, a magyar közgazdasági szellemi élet évtizedekig meghatározó szabadságharcosai. A viták, a hosszú beszélgetések eredményeképp fiatal tudósokat, kutatókat, az elégedetlenek és szkeptikusok egymással vetélkedő, de neki köszönhetően összefogni képes szabadcsapatait indította el a kételkedés és a létező szocializmus fellazításának, átépítésének, majd elutasításának pályáján. Példaadó személyisége volt a Konjunktúra és Piackutató Intézetnek, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének, a védelme és szárnyai alatt önállóságát viszszaszerzett Pénzügykutató Rt.-nek. Sokan alkottak ötletei, gondolatai alapján jelentős műveket, elemzéseket.

Marci meghatározó alakja volt az 56-osoknak, a demokratikus ellenzékhez csatlakozó reformközgazdászoknak. Azért lehetett az, mert nemcsak elvbarátja, vitapartnere, hanem érzelmekkel átitatott hús-vér társa maradt a szabad emberi élet híveinek. Úgy gondolta, mindent meg lehet és meg is kell beszélni, ezért szót értett a pártállam és a jobboldali dzsentrik képviselőivel is. A rendszerváltás forgatókönyvének írását soha sem hagyta abba, lett légyen az a "Fordulat és reform" vagy a "Kék szalag bizottság javaslata".

A demokratikus ellenzék párttá szerveződött alakulatában, az SZDSZ-ben a programalkotó gazdaságpolitikus és a vitázó csoportok közötti közvetítő szerepét játszotta.

Marci nem vált Mártonná, Tardos úrrá, Marci mindig is a szeretve tisztelt Marci maradt. Marci nem vált a szabadelvű következetesség megszállottjává. Mindent megítélt, de senkit sem ítélt el. Marci a közvélemény, sőt a jobboldali versenytársak szemében is szerethető és tisztelhető liberális reformer volt.

Hazánkban nem lett volna radikális és következetes privatizáció Marci nélkül. A piacok liberalizálása félszeg, a pénzügyi rendszer átalakítása bátortalan lett volna az ő gyakorlatias, de következetesen szabadelvű javaslatai nélkül. Újító volt, reformokon gondolkodott, de messzemenően tisztelte a jogállamiság kereteit. Ezért fáj, hogy nincs többé közöttünk. Lehet, hogy halálának időpontja is szimbolikus. Szerette szabadelvű barátait, ezért önmagától is kérdezné: mi keresnivalónk van, a szabadság, a jogállamiság szabadelvű híveinek abban a körmönfont hatalmi gépezetben, amely a jobboldali populizmus felett aratott győzelem másnapján, félő, hogy a következetes és bátor reformok szóvirágai közepette, de azok helyett épül? És jogosan mondaná a rá oly jellemző fordulattal: kétféle válasz lehetséges, de egyikkel sem értek egyet.

Tardos Mártont ma délután 14.30 órakor búcsúztatják a Farkasréti temetőben.