Írásom célja most ugyanez. Most, amikor utoljára látszik mozdulni a mérleg. Mára hívták össze a sziget Kerületi Szabályozási Tervének (KSZT) jóváhagyásában illetékes kerületi önkormányzat rendkívüli közgyűlését, mely várhatóan nagy többséggel jóváhagyja a kötelező lakossági egyeztetés során már nyilvánossá vált tervet, amire előzőleg a fővárosi közgyűlés is áldását adta. Látszólag minden rendben van. Valójában pedig nagyon célirányos rendetlenségben. A három éve feltett kérdés eldőlt.

Nem lesz világörökség az Óbudai-sziget. A budapesti Duna-partnak csak a Margitszigetig tartja meg ezt a rangját, és a tervezett óbudai "Álom-sziget" látványa végleg elvágja a világörökséget. A mérleg serpenyőit nem egyenlő súlyok terhelik, ez nyilvánvaló. Az egyiket a hatalom, a pénz, a politika, a költségvetési hiány és ilyesféle súlyos (mégis: rövid távú) érdekek húzzák le, a másikat csak a kétezer éves római örökség és a nemzet törvény által biztosított jogai, hosszú távú érdekei. Ezek súlytalanok.

A Hajógyári-sziget eredetileg Pannonia Inferior római tartomány székhelye, közigazgatási központja volt, tehát Aquincum legfontosabb, központi romterülete. Jóhiszeműen települt az akkor még beépítetlen szigetre az 1830-as években az egykori hajógyár, bár a kezdetektől kísérte történetét a római romoké - előkerülésük, pusztulásuk, de: megbecsülésük, védelmük is. A legfontosabb épület, a helytartói palota leletmentő feltárására 1951-ben adott lehetőséget az akkor szovjet tulajdonban működő hajógyár. Aztán visszatemették. A palota egyike az ország legfontosabb - kizárólagos állami tulajdonban tartandó - műemlékeinek. Kivételes értékét, európai jelentőségét az adja, hogy jobban megőrződött, mint a továbbélő városok alatt, töredékeikben ismert paloták, mivel szigeten volt, a határ mentén. A sziget teljes területe régészeti védettség alatt áll, a római helytartóság területének további, még feltáratlan maradványai miatt.

A régészeti védettség csak a romterület (Aquincum legfontosabb romterületének) kötelező feltárását garantálhatja. A rommező együttes megőrzésére csak - a feltárást követő - műemlékké nyilvánítás után van mód. Ez maga után vonhatja a KSZT módosítását. Erre az örökségvédelmi törvény lehetőséget ad, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ennek lehetőségére figyelmeztette a beruházót, aki ezt tudomásul vette.

A terv azonban világosan mást mutat, ezzel a lehetőséggel nem számol. Úgy tűnik, nem számolnak az állami kézben tartandó műemléki terület - a palota és környezete - viszszavásárlásának lehetőségével sem.

Öt évre jogot biztosítottak ugyan az államnak a visszavásárlásra eladási áron, az Állami Számvevőszék 2004-es vizsgálata azonban megállapította, hogy az állami tulajdon eladása törvénybe ütköző volt, és visszavásárlására a pénzügyminisztertől intézkedést kért. A visszavásárlás kötelezettsége öt év után is fennáll, de már nem az eladási áron.

Súlyos ellentmondásokkal terhelt ez a KSZT, amit a kötelező régészeti feltárás előtt semmiképp sem lenne szabad jóváhagyni. De ettől persze még ez itt megtörténhet. Akkor pedig már csak a civil szervezetek tiltakozása védheti meg a nemzeti örökséget. Bízom benne, hogy ez is megtörténhet.