A tudomány mostohagyermeke
A tudományos ismeretterjesztő lapok összpéldányszáma és olvasottsága nő, a kiadványok száma viszont - többük krízishelyzete miatt - csökken. Az ismeretterjesztés a televízióban és az interneten sikeres, a "terepi", vagyis a személyesen megtapasztalható formái viszont lassan eltűnnek. Ilyen és hasonló ellentmondásokból több is található a tudomány-népszerűsítés háza táján, kézenfekvő magyarázat nélkül. Ami biztos: az ismeretterjesztés műfaja a rendszerváltás óta válságban van, és hogy a néhány fellelhető ellenpélda a kilábalás jele-e, azt ma nehéz egyértelműen eldönteni.
A vitathatatlan válságjelenségek leglátványosabbika a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) hányódása. A patinás, épp e napokban Debrecenben közgyűlést tartó szervezetben a belső konfliktusok mellett az intézményhálózat leépülése és a mind látványosabb pénztelenség is krízisre utal. A megyei és a városi szervezetek között alig működik országos koordináció: az egyre elszigeteltebben dolgozó "fiók-TIT-ek" pedig önmagukban nem elég nagyok egy-egy EU-projekthez, így az unióból elvileg bőkezűen osztott tudomány-kommunikációs forrásokat a TIT nem éri el. A pár éve még 100 millió forint feletti támogatás tavaly már 70 millió közelébe csökkent, miközben egyedül a TIT-lapok - főként az Élet és Tudomány, illetve a Természet Világa - vesztesége megközelítette a 100 milliót (idénre pedig még nincs elfogadott támogatási keret). A Planetáriumban és a lelakott, felújítás alatt álló Uránia Csillagvizsgálóban jelenleg nincs hosszú távú szakmai vezető, a TIT-előadótermekben elsősorban fizetős tanfolyamokat tartanak.
Mint Lugosi Győző, a TIT Kossuth Klub Egyesület (az egykori Budapesti TIT) vezetője elmondta, a gondok ellenére vannak jól működő városi egyesületek - a főváros mellett például Pécsett, Kecskeméten, Tatabányán, Szombathelyen és Nyíregyházán -, ahol még jut energia az igazi ismeretterjesztésre, a József Attila Szabadegyetem (vagy akár egy önálló középiskola) működtetésére, az akvaristák, ásványgyűjtők munkájának összefogására. Összességében azonban az "öncélú" ismeretterjesztés látványosan háttérbe szorult a nyelvoktatás, illetve a pedagógus-továbbképzés és más hasonló, munkaerő-piaci igényeket kielégítő oktatási formák mögött.
A sikertörténetek, illetve a modern és széles tömegeket megmozgató programokban bővelkedő európai összevetésben is előremutató kezdeményezések között említhető a Mindentudás Egyeteme: a televíziós megaprojekt a nem mindig egyenletes tudományos színvonal és az idő előrehaladtával egyre gyakoribb tematikus átfedések ellenére töretlen népszerűségnek örvend a közönség körében. Bozsonyi Károly, a Mindentudás Egyeteme Kht. médiaelemzőjének tájékoztatása szerint az AGB az idei szemeszterben tavalyhoz képest 30 százalék fölötti növekedést mért, ez átlagosan 200 ezer nézőt (vagyis a műsor történetében a legjobb eredményt) jelent. A másik pozitív példa a budai Millennárison működő interaktív tudományos élménypark, a Jövő Háza, amely azonban - például az elvileg országszerte jelen lévő TIT-hez képest - korlátozott hatósugarú.
A tudományos ismeretterjesztés leépüléséért a "magas tudomány" is hibáztatható. Egyrészt a tudományos eredmények társadalmasítását korábban hatékonyan végző TIT leépülését, a TIT-lapok elhúzódó válságát régóta tétlenül nézi az MTA, miközben a tudós testület és az Akadémia elnöke egyaránt Vizi E. Szilveszter. Másrészt - az MTA Kutatásszervezési Intézetének felmérése szerint - maguk a tudósok sem törik össze magukat az ismeretterjesztésért: bár háromnegyedük úgy véli, hogy a társadalom tájékoztatása elsősorban a kutatók feladata, ebben csak alig 50 százalékuk vesz részt, döntően a humán- és társadalomtudományok területéről.
