Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a zenével, tánccal foglalkozó gyerekek valóban jobban teljesítenek például matematikából, idegen nyelvből - mondja Madai Gyuláné, az óbudai lakótelepek közt fekvő Andor Ilona Ének-zenei Általános és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Az intézményben az alsó tagozatos gyerekek hetente egy néptáncórán vesznek részt, délutánonként az alapfokú művészeti oktatás keretében pedig további táncórákat vehetnek. Az órarendjükben heti három-négy énekóra szerepel, és az iskola kórusaiban is énekelnek. Iskolán kívüli programok is vannak: tavaly húsvétkor sokan Erdélyben vettek részt a húsvéti ünnepkör eseményeiben.

Ottjártunkkor épp egy első osztály foglalta el a tánctermet Andó Tóth Beáta és Csatai László tanárok vezetésével. A Bújj, bújj, zöld ág kezdetű gyerekjátékot játszották - nem is gondolnánk, mennyi mindenre alkalmas egy ilyen kis dalocska a mozgáskultúra fejlesztésétől az önfegyelemig. Az igazgatónő szerint a táncórák lényege nemcsak a néptánc, a népzene, a néphagyományok megismertetése. A tánc, az éneklés jól fejleszti a ritmusérzéket, a mozgáskultúrát, a finom motorikus mozgásokat. Ennek nagy jelentősége van például az íráskészség kialakításában. A hallás utáni daltanulás az idegen nyelv könnyebb elsajátítását segíti, és azért tanít együtt egy férfi és egy női tánctanár, hogy a lányok a női, a fiúk a férfi viselkedésmintákat sajátíthassák el.

A kérdésre, hogy nem idegen-e ez a kultúra egy nagyvárosi lakótelep közepén, határozott nem a válasz. Az itt tanuló gyerekek ugyanis többnyire olyan családból érkeznek, ahol nem ismeretlen ez a világ. Így nem meglepő, hogy a gyerekek öt százaléka később valamilyen formában hivatásának választja a táncot.

A Bújj, bújj, zöld ágban is temérdek lehetõség rejlik