2007 és 2013 között az egységes Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) mintegy 2500 milliárd forint uniós támogatást fognak kiosztani Magyarországon - nagyjából fele-fele arányban támogatva a piaci versenyképesség fokozását, illetve az életminőség javítását.

- Amióta hozzájutunk uniós támogatásokhoz, a magyar kormányokat gyakran éri az a vád, hogy aránytalanul többet fordítanak a versenyképesség növelésére, mint a vidékfejlesztésre.

- Azok az országok lettek sikeresek a mezőgazdaságban is, ahol az agrártermelés mellett fejlesztik a vidék infrastruktúráját, és növelik az ott élők képzettségét. Az agrártermelés és a vidékfejlesztés nem kizárja, hanem erősíti egymást - ezt kell Magyarországon is megérteni. Nálunk ez azért megy nehezebben, mert a mezőgazdaságot hosszú időn át kizárólag termelésként fogták fel, még az agrártermékek értékesítése sem tartozott az agrárium fogalomkörébe. A mai fejlett világban van egy divatos kifejezés, a diverzifikáció, a "több lábon állás". Egy agrártermelő vidéken sem csak a mezőgazdasági termelésből élnek meg az emberek, hanem nekik kell kultúrállapotban tartani a természeti környezetet, turisztikai kínálatot teremteni és vendégeket fogadni, vagy télen a havat eltakarítani az útról.

- Az Európai Unió valóban a vi-dékfejlesztés felé fordul, ám nálunk mintha a végsőkig erőltetné a termelés támogatását.

- Nem azonos a helyzetünk a fejlett európai országokéval. Az a gazdasági szerkezet, amely ott működött - Magyarországon ezt családi gazdálkodásnak nevezik -, elért a lehetőségei határára. A belső fogyasztást ma könnyedén ki tudja elégíteni az unió. Exportra pedig csak jelentős támogatással lehet szállítani, mert az unión kívüli országokban olcsóbban termelnek élelmiszert. Ezt látva a nettó befizetők egyre kevésbé hajlandók a jelenlegi formájában finanszírozni az unió költségvetésének közel felét kitevő agrártámogatásokat. Magyarországon azonban még jelentős tartalékok vannak a termelés növelésében is. Mi a logisztikai rendszer megszervezésében még nagyon gyengék vagyunk. A holland kertészek terméke 24 óra alatt bárhová eljut a világon, nálunk pedig az is gondot okoz, hogy a friss árut egy 200 kilométerre lévő városba pontosan eljuttassuk. Ezt a versenyhátrányt mindenképpen meg kell szüntetni.

- Mekkora réteget érint nálunk a vidékpolitika? Kik a szereplők, és hogyan alakulnak az érdekviszonyaik?

- Négy fő csoportot különböztetünk meg. Ott a legnagyobb a létszám, ahol a legkisebb a termelés: a félig önellátó gazdaságoknál. Egy-másfél millió ember kötődik ilyen módon a mezőgazdasághoz. Ők nem állandó piaci szereplők, a termékfölöslegüket adják el, ha van fölösleg, és van rá kereslet. A második réteg az őstermelőké: jellemzően 5-10 hektáron gazdálkodnak, regisztrált piaci szereplők. Őket azzal támogatjuk, hogy négymillió forint árbevételig semmilyen adót nem kell fizetniük, hatmillió forintig pedig kedvezményesen adóznak. Azért hagyjuk náluk a jövedelmet, hogy tőkésítsék, beruházzanak, lépjenek előbbre családi gazdálkodóvá. Ez utóbbi a harmadik csoport, amely minden ellenkező politikai híresztelés dacára rendkívül dinamikusan fejlődött az elmúlt időszakban. Már nem a 30-50 hektáros nagyságrend az általános, hanem egyre jellemzőbb a 200-300 hektáros üzemméret. Gond, hogy ezek bérelt földek, a haszonbér növeli a költségeiket. Őket abban segítjük, hogy növekedjék a saját tulajdonú földjük, és oldjuk azokat a kötöttségeiket, amelyeket azért hoztak az Orbán-kormány idején, hogy ne nagyon lehessen ebből a kategóriából továbblépni, gazdasági társasággá alakulni. A klasszikus nagyüzemi csoport rendkívül hatékonyan termel. Magyarországon az egy hektárra jutó összes eszközérték mindössze 1822 euró, ez Franciaországban 4163, Ausztriában 11 ezer 180 euró. A magyar nagyüzemekben viszonylag kevés eszközt sok üzemórában, nagyon hatékonyan üzemeltetnek. Egyik csoport sem kedvesebb nekünk, mint a másik, arra törekszünk, hogy minél több gazdaság fölfelé emelkedjék, kategóriát váltson.

- Ha ez így van, miért válik a mezőgazdaság és vidékfejlesztés ügye politikai ütközőponttá?

- Van egy jellemző folyamat az európai politikában, amely Magyarországra is jellemző. A szociáldemokrata pártok bázisa jellemzően a munkásság, a városi középrétegek, menedzserek, így kevesebb figyelem jutott a vidéki lakosságra. A szociáldemokrata pártok az elmúlt időben viszonylag közel kerültek a liberális eszmékhez, a vidéki lakosság pedig konzervatívabb gondolkodású. Az MSZP-nek is gyengébb volt a vidéki bázisa, és a korábbi sikertelenség arra ösztönözte, hogy ne is forduljon a vidék problémái felé. A politikai ellenfelek viszont igyekeztek ezt kijátszani ellenünk. Mindig van néhány téma - például a földkérdés, a tulajdon kérdése, vagy az agrár- és vidékfejlesztésben érdekelt csoportok egymás ellen fordítása -, amelyből politikai tőkét lehet kovácsolni. Az elmúlt négy-öt évben az MSZP-ben is felértékelődött a vidék, felismerték, hogy hiába csak 3-3,5 százalékát adja a GDP-nek ez a szféra, nagyon széles lakossági kört érintenek a problémái. Az én tevékenységem is hozzájárult ahhoz, hogy 16 év után az új demokrácia történetében a legjobb eredményt sikerült vidéken elérnünk.

- Változik-e az agrár- és vidékfejlesztés helye a kormánystruktúrában?

- Az új kormányban az uniós pénzek elosztását minden más területen központosítják, kivéve az agrár- és vidékfejlesztési forrásokat, amelyek összege a hét év alatt mintegy 2500 milliárd forint lesz. Az eddigi nemzeti vidékfejlesztési terv (NVT) és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) pályázatait összerakva létrejön az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), amely szerves egységben kezeli az agráriumot és a vidékfejlesztést. Ennek a központi európai döntéshozó szerve az agrárminiszterek tanácsa, egyetlen magyar kifizetőhelye az unió által is akkreditált Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal lesz. Ez az Európai Unió minden országában így működik, nem lehet a kormányzati struktúrába másként beépíteni. Kormányzati stratégia lesz ezeknek a pénzeknek a felhasználására, de szervezetileg továbbra is az FVM-hez tartozik. Ezt tisztáztuk a miniszterelnök úrral is.

- Milyen változások lesznek a pénz felhasználásában?

- Az egész támogatás átáll az úgynevezett SPS-rendszerre, ami azt jelenti, hogy a támogatás elválik a termeléstől. Egy megszerzett támogatási jogosultság alapján hét évig lehet támogatást kapni, de hogy ezen belül mit és hogyan termel valaki, az az Európai Uniót nem érdekli. Körülbelül azonos nagyságrendű támogatás lesz a termelés modernizálására, illetve a vidéki életminőség javítására. Szemléletváltásra készülünk. 2007. január 1-jétől lesz mód a korai nyugdíjazára, illetve a fiatal gazdák birtokátvételének támogatására. Mi is hangsúlyosan támogatni fogjuk a diverzifikációt, a több lábon állást. Lesznek olyan vidékek, ahol az emberek jövedelmének akár 70-80 százaléka is nem a hagyományos értelemben vett agrártermeléshez, hanem a falusi turizmushoz, speciális ételek előállításához, a környezet fenntartásához fog kapcsolódni.

- Hogyan szereznek tudomást a lehetőségeikről az érintettek, hiszen a mai napig rendkívül hiányos a szaktanácsadás?

- Az EMVA-rendelet egyik leglényegesebb pontja, hogy kötelezően ki kell építeni a szaktanácsadó rendszert, és előírja azt is, hogy melyek legyenek a feladatai. Közéjük tartozik a termelők tájékoztatása, a támogatási jogosultság megállapítása, a pályázatok elkészítése, illetve az úgynevezett kölcsönös megfelelőség elvének alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a támogatást szigorú és bonyolult szabályokhoz kötik, amit ha nem tartanak be, akkor elveszíthetik a pénzt. Ebben is segítenek a szaktanácsadók. Jelen pillanatban a falugazdászok a vidék mindenesei, ők azonban inkább csak a termelésben tudnak segíteni. Még nem végleges, hogyan alakul ki az új szaktanácsadói szervezet. Vannak országok, ahol az agrárkamarákra építik rá őket, nálunk ebben gondot okoz, hogy nem kötelező az agrárkamarai tagság.

- Készül-e második nemzeti vidékfejlesztési terv, s kiszámíthatóbb lesz-e a következő időszakban a támogatási politika?

- Az agrár- és vidékpolitika fejlesztési elképzelései beépülnek a második nemzeti fejlesztési tervbe, hiszen az ágazatok elképzeléseit össze kell hangolni. Például az iskolák, utak vagy a szennyvízkezelés állapota hogyan illeszkedik a mi vidékfejlesztési jövőképünkhöz? Sokat tanultunk az NVT tapasztalataiból. Az egyik tanulság, hogy nem szabad irreális célokat kitűzni, mert akkor bennragad a pénz. Lehet, persze, hogy ebben is sikerül eredményt elérni: kezdeményeztem az Európai Bizottságnál, hogy egyes felhasználatlan uniós támogatásokat áthozhassuk az EMVÁ-ba, és van esély rá, hogy erre lehetőséget adnak.