Az elszánt itáliaiak az uralmuk alatt tartották a találkozót, ám ez nem jelenti azt, hogy az afrikaiak passzívan viseltettek volna riválisukkal szemben: már-már hősies védekezésükből helyenként megindultak előre, más kérdés, hogy a kékek védelme az esetek jelentős többségében biztosan állt a lábán. Kivételnek Pappoe már megénekelt lehetőségét hozhatjuk fel: az ember csak ámult, hogy a területszűkítés és levegőelszívás közepette miként maradhatott oly sok tér a ghánai hátvéd előtt.

A második szakasz jobbára küzdelmet hozott; az itáliaiak veszélyesebbnek mutatkoztak, de a kitűnően kilépő Perrotta gyatra befejezésén - lásd még: Kingston védésén - kívül sok egyébre nem futotta, míg a vetélytárs legföljebb a tizenhatos előteréig jutott el, közelebb már egyre kevésbé. S ha már a futball nem ment, bejött Pimpong, viszont a hátralévő időben inkább cselgáncsban jeleskedtek a fehér mezesek: maradjunk annyiban, hogy súlyos sérülés szerencsére nem történt. Slusszpoén gyanánt aztán jött Iaquinta gólja: Pirlo átadását hiába csípte el Kuffour, ha a rutinos védő szűken adott haza, s a csereék a hálóig szólózott (2-0). Ami azt illeti: így volt ez kerek.

OLASZORSZÁG-GHÁNA 2-0 (1-0)

E csoport, Hannover, 40 000 néző. Jv.: Carlos Simon (brazil).

Olaszország: Buffon - Zaccardo, Nesta, Cannavaro, Grosso - Perrotta, Pirlo, Totti (Camoranesi, 56.), De Rossi - Toni (Del Piero, 82.), Gilardino (Iaquinta, 64.).

Ghána: Kingston - Paintsil, Kuffour, Mensah, Pappoe (Illiasu, 46.) - Essien, Appiah, Ali Muntari, Addo - Amoah (Pimpong, 68.), Asamoah (Tachie-Mensah, 89.).

Gól: Pirlo (40.), Iaquinta (82.).

Ez lesz ma

F csoport: Brazília-Horvátország, Berlin, 21, jv.: Archundia (mexikói). G csoport: Dél-Korea-Togo, Frankfurt, 15, jv.: Poll (angol); Franciaország-Svájc, Stuttgart, 18, jv.: Ivanov (orosz).