A sajtóosztály új munkatársai viszont már elfoglalhatták helyüket; a régiekre csak a névtáblák helyén árválkodó szögek emlékeztetnek. Új felirat egyelőre csak a miniszter ajtaján díszeleg; Hiller István valószínűleg még a kulturális tárcától hozatta át régi réztábláját, amely azonban túllóg a kereten. Miként a létszám is. A két tárca együttesen több mint nyolcszáz fős gárdájából kétszázan kényszerülnek távozni, bár ennek a folyosókon kívülállók számára érzékelhető jele nem volt.

A minisztériumot és a helyzetet belülről ismerők azonban állították, hogy bőven akadnak aggodalomra okot adó jelek. Ezek, a teljesség igénye nélkül:

1. A páternoszterbe nem ugrik be senki melléd az utolsó pillanatban.

2. A másik osztályon dolgozó távoli ismerős nem köszön.

3. A kedves titkárnő félrecsapja a fejét.

4. Megkérdik, hány gyereked van, és dolgozik-e a férjed/feleséged.

5. Nem csöng a telefonod.

Egyelőre - a szakképzési osztály búcsúzkodóit leszámítva - nem tudni, ki maradhat a régi stábból. Mindenki találgat, és nyilván így lesz még ez egy kis ideig, tegnap ugyanis csak a minisztérium felső vezetését mutatta be Hiller István a sajtónak, akiket elmondása szerint háromnegyed óra leforgása alatt telefonált végig.

A kulturális területtel való összevonással kapcsolatos aggodalmakat Hiller István tegnap erőteljesen igyekezett eloszlatni, amikor azt hangsúlyozta sajtótájékoztatóján: nem fogja hagyni, hogy a területet az oktatás háttérbe szorítsa; "ez a magyar kultúra minisztériuma".

Balszerencséjére válaszként egy lámpa le is szakadt a teremben.