Vágyálom vagy rémálom?
A New York-i Bronx egyik legnagyobb kórházában viszont csuklópántba szerelt mikrocsipet használnak betegazonosítóként, ennek a kódja a kórházi adatbázishoz biztosít hozzáférést. A Siemens által kifejlesztett rendszerben a leolvasók, a hordozható és asztali számítógépek tömkelegével jóval egyszerűbbé, gyorsabbá és ezzel együtt biztonságosabbá vált a betegellátás. A vizsgálatok kérését, a gyógyszerek, sőt a vérkészítmények rendelését is ebben a rendszerben végzik. Ez utóbbiak ugyancsak el vannak látva a donor és a készítmény életfontosságú adatait rögzítő radiofrekvenciás lapkával.
A németországi Dortmundban, a Fraunhofer Intézetben fejlesztés alatt áll egy olyan program, amely a kórházból otthoni ápolásra elbocsátott betegek gondozásához lenne hivatva segítséget nyújtani. A hagyományos írásos zárójelentés utasításait egy csiplapra viszik fel, amit a beteg ugyancsak a csuklóján egy pánton visel. A betegápoló szolgálatokkal, idősotthonokkal, kórházakkal egyeztetik, melyek legyenek a megkívánt adatok? Az így kialakított egységes rendszerben azután egyszerű leolvasóval akár az ápoló, akár a hozzátartozó, akár a váratlan események elhárítására érkező orvos pillanatok alatt hozzájuthat a beteg ellátásához nélkülözhetetlen tudnivalókhoz.
Az intelligens házipatika a feledékeny vagy hanyag betegek gyógyszerelését segítené. Az orvos ilyenkor egyenesen a gyógyszerésznek küldi elektronikus jelek formájában a receptet, aki a gyógyszert az utasításokat tartalmazó mikrocsippel felszerelve adja ki. Az érzékelővel ellátott, speciális tartályba helyezett gyógyszer azután a páciens (vagy az ápolója) computerén ad jelzést arról, hogy mikor, miből és mennyit kell bevenni, de figyelmeztet arra is, ha kifogyóban van valamelyik pirula, netán lejárt, és újat kell íratni, esetleg eljött egy ellenőrző vizsgálat ideje. Ha kevésbé tehetős betegeknek kissé költséges is egy ilyen rendszer, kórházak, ápolási vagy idősotthonok gondozóinak bizonyára óriási segítséget jelentene.
Egy drezdai ortopédiai klinikán érzékelő csipekkel felszerelt ízületi protézisekkel kísérleteznek. Ezek már jóval a panaszok megjelenése előtt jeleznék, ha a beültetett pótlás meglazult vagy elmozdult volna, és korrekcióra van szükség.
Hosszan lehetne még sorolni, a csodalapkákban rejlő, és a kipróbálás vagy a tervezgetés állapotában lévő lehetőségeket. Az mindenestre nyilvánvaló, hogy a terhes adminisztratív kötelezettségek javától megszabadított ápoló munkája kevésbé kimerítő. Jóval több energiája marad a műszerekkel nem helyettesíthető, emberi odafigyelést igénylő tevékenységekre. Felmerülhet viszont a kérdés, hogyan lehet védelmezni a csipekkel felszerelt vagy ellátott ember legszemélyesebb adatainak biztonságát? Milyen engedményeket kell majd tenni azért, hogy az élet, a gyógyulás biztonsága érdekében minél kevesebb kockázattal aknázhassuk ki a legkorszerűbb technika valamennyi lehetőségét?
