A közvélemény kevesebbet tud a kegyetlenkedés gyermekközösségben zajló formáiról. Pedig a nyugati szakirodalom külön kifejezést is kreált rá: iskolai mobbing. Nem azonos a kisiskolások körében elterjedt
"bullyinggal", a fizikai és szellemi terror keverékével. A nagyobbak, középiskolások sokkal árnyaltabban kínozzák, pécézik ki áldozataikat. Általában az osztály vezéregyénisége szúrja ki a többnyire elméleti tárgyakban nála jobb, ám testileg-lelkileg védtelenebb, "kilógó", különc társát. A többség a csordaszellemnek megfelelően asszisztál neki, és a gúnyolódók kórusává válik. A megalázó fenéken rúgásokkal, jegyzetei széttépésével, holmijainak megjelölésével stb. célba vett gyerek előbb-utóbb igazi áldozattá válik.

Persze, ha már az orvos szembesül a gonddal, a megmagyarázhatatlan fejfájással, álmatlansággal, koncentrációzavarral, gyomorpanaszokkal - a pszichoszomatikus tünetekkel -, nem árt az iskolában is utánajárni az okoknak. A gyermek hallgatása, bizalmatlansága árulkodó. Nagy a felnőttek felelőssége, főleg a szülőké és a pedagógusoké persze. Meg hát egész, egyre agresszívebb társadalmunké. Oda kellene figyelni gyermekeinkre.