A betegellátó intézmény, a kórház a betegekből él, abban érdekelt, hogy sok betege legyen, és azokat minél költségesebb módon lássa el. Lehet akármilyen verseny a kórházak között, az mindig a betegért folyik, nem az egészséges emberért. Ezzel szemben a biztosító az egészséges emberekért verseng, és nyilván árait is úgy szabja meg, hogy megállapítja: mennyire vagyunk egészségesek. Ez nem baj, sőt. Végre valaki abban érdekelt, hogy ne betegedjünk meg. Az, hogy a társadalom jelentős része elhanyagolja a szűrővizsgálatokat, óriási veszteséget okoz, amit nem a link kliensek fizetnek meg, hanem mindenki. Egy biztosítási rendszerben ez vélhetően nem így történne, hisz biztosításunk ára rögtön az egekbe szökne, ha nem jelennénk meg az éves szűrésen. Persze, ahhoz, hogy az emberek szívesen elmenjenek a vizsgálatokra, komoly fejlesztések szükségesek. A fejlesztésben a biztosítók nem csupán megrendelőként, hanem befektetőként is megjelenhetnének, hiszen az emberek azokkal a biztosítókkal szerződnének, ahol megfelelő színvonalú vizsgálatokon vehetnek részt.

A szűrővizsgálatok arra is alkalmasak, hogy az egészséges életmód felé irányítsák a klienseket. Kicsit radikálisan hangzik, de adott esetben fizetnünk kell azért, ha túlsúlyosak vagyunk, hisz ebből számos, ma népbetegségnek számító kór ered. A biztosító számtalan módon támogathatja az egészséges életmódot, hisz a legtöbb pénzbe az orvos és a gyógyszer kerül.

A tömegsport a rendszerváltás után alig-alig kapott támogatást. A biztosítók viszont a megelőzés egyik fő támogatójaként beszállhatnának a tömegsportba, a rekreációba. A biztosítók közötti versenyben vonzó tényező lehet ugyanis, hogy ki, milyen rekreációs szolgáltatásokat nyújt klienseinek, akik idővel maguk is felismerik, hogy jobban "kijönnek", ha sportolnak. A sportolás ráadásul lelki szempontból is rendkívül fontos. Annak, hogy az emberek nem a tévét bámulják otthon egyedül, hanem, mondjuk, fociznak, vagyis közösségi tevékenységet végeznek, legalább annyi hozadéka van egészségünk szempontjából, mint a mozgásnak.

A most központi programként, állami támogatásból folyó gyógyfürdőépítésbe is beszállhatnának a magánbiztosítók, levéve ezzel ezt a terhet az államról. Hisz érdekük lenne, hogy olyan gyógyközpontokat hozzanak létre, ahol akár az egész világról fogadhatják klienseiket. Föltételezem ugyanakkor, hogy magyar kliensek is járhatnának külföldi szanatóriumokba. És persze lehetne még sorolni, hogy az országos felvilágosító kampányokon át a parlagfűirtásig mennyi terület van, ahol a biztosítóknak érdekük lenne beszállni a jelenleg államilag finanszírozott programokba.

Az egészségbiztosítás ráadásul - miképp az életbiztosítás - a takarékosság egyik formája is lehet. Végül pedig, ha mégis elér a baj, megússzuk a rohangálást a megfelelő orvosért. A biztosítók ugyanis érdekeltek abban, hogy folyamatosan ellenőrizzék a kórházak megfelelő működését, és fölkészült szakembereik vannak a kliensek eligazítására. Adott esetben a jobb külföldi szolgáltatást is ajánlhatják, hisz megérné nekik azt kifizetni, ha itthon nincs a betegség kezelésére megfelelő szakember. Nem akkor kell gyorsan fölkutatnunk, hova érdemes befeküdni, mikor már nagy a baj és erre sem időnk, sem higgadtságunk, sem felkészültségünk nincs. Ehelyett akkor kell végiggondolnunk, hogy melyik biztosító nyújtja a legjobb diagnosztikai és rekreációs szolgáltatásokat, anyagi kondíciókat és orvosi ellátást, mikor még egészségesek vagyunk. És ha végiggondoljuk, már sokkal előrébb tartunk egészségünk védelmében, mint manapság az emberek túlnyomó többsége.

Legeslegvégül még annyit, mielőtt bárki nekem esne: nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy az egészséges életmód sok-sok ember esetében nem döntés kérdése, mert szociális helyzete (és/ vagy nem életmódjából fakadó súlyos betegsége) eleve lehetetlenné teszi, hogy megfelelően étkezzen, mozogjon. Ők azok, akik aztán ugyancsak szociális helyzetüknél fogva a legrosszabb orvosi ellátásban részesülnek. Ezen önmagában egyetlen modell sem tud segíteni, talán csak az, ha végre sikerül Magyarországon elkülöníteni a szociálpolitikát mindenféle egyéb területtől. Ma már lassan mindenki hátrányos helyzetű ebben az országban, aki az állam gondoskodására szorul. Ha ezen sikerülne változtatni, akkor sokkal komolyabb segítségre számíthatna az állam részéről az, aki valóban rászorult.

A szerző szociológus