"Bátrak voltak, akik mertek"

A kormány nagy ívű reformokra készül, összekapcsolva azokat az államháztartás megbomlott egyensúlyának helyreállításával. Ez jó dolog, hiszen végre nemcsak a szavazatszerzéssel, de az ország jövőjével is törődnek a kormányon levők. Hiányzik azonban a tiszta beszéd arról, hogy miért is van szükség minderre. A kormánypárti újságíróktól a politikai elemzőkön át a koalíció egyes vezető politikusaiig sokan mondják, hogy tizenhat év elmaradt teendőiről van szó, azt kell most megtenni, amitől négy korábbi parlamenti ciklus kormányai riadtak vissza. Mintha most jött volna el először a bátrak ideje, mintha eddig mindenki gyáva lett volna. Nem így van, igazságot kell szolgáltatni az elmúlt másfél évtized Magyarországának, azoknak, akik ebben az időszakban kemény munkával alkalmazkodtak az új feltételekhez, vállalkozásokat hoztak létre, új munkahelyet kerestek maguknak a megszűnt helyett, szerepet vállaltak az új önkormányzatokban, vagy máshol vették ki a részüket ennek az új világnak a létrehozásából.

És igazságot kell szolgáltatni azoknak is, akik az Antall-, majd a Horn-kormány vezető politikusaiként a kilencvenes években irányították ezt a folyamatot. Hiszen a "kamikaze-kormány" temérdek bizonytalankodás mellett, súlyos hibákkal, olykor - mint a médiaügyben - hatalmi önkénnyel és a gazdaságban kiterjedt korrupcióval ugyan, de mégis elindította a privatizációt, a régió legbátrabb csődtörvényével felgyorsította a gazdasági szerkezet átalakulását, és elkezdte az egészségügy reformját. Ott álltak mellette nemcsak az akkori kormánykoalíció képviselői, de számos fontos kérdésben - például a nyugdíjkorhatár felemelésére irányuló elvi döntésben vagy az új szociális rendszer kialakításában - az akkori ellenzéki képviselők is. A Horn-Kuncze-kormány és a mögötte álló több mint kétszáz szocialista és több mint hatvan szabad demokrata képviselő rászánta magát a Bokros-csomagra, továbbvitte a privatizációt, kiszabadította az országot a szocializmustól örökölt, az MDF-kormánytól tovább mélyített adósságcsapdából, elindította a térség példaadó nyugdíjreformját, az igazságügyi reformmal, az országgyűlési biztosok intézményének létrehozásával és az Országgyűlés házszabályának kiegészítésével megerősítette a demokrácia intézményrendszerét. Mindezt olyan ellenzékkel szemben, amely szélsőséges demagógiával támadta az országot egyensúlyi pályára vezető gazdaságpolitikát, és a közjogi reformokhoz sem volt partner. Adyval szólva elmondhatjuk: "bátrak voltak, akik mertek".

A harmadik és a negyedik ciklusban, az Orbán-Torgyán-Dávid-kormány, illetve a Medgyessy-Magyar-kormány idejére mindez megváltozott, a szovjet történelemből kölcsönzött kifejezéssel egyfajta pangás állt be Magyarországon. Orbánék leálltak a jövőbe mutató reformpolitikával, visszariadtak a programjukban szereplő adóreformtól és egészségbiztosítási reformtól, s intézkedéseik nem szolgáltak mást, mint saját hatalmi lehetőségeik bővítését. Befagyasztották a nyugdíjreformot, privatizáció helyett államosítottak. A növekedés "belső motorjainak" bekapcsolásával, magyarul: a belföldi felhasználás megalapozatlan bővítésével, a kétszeri minimálbér-emeléssel elindították azt az újra-eladósodást és versenyképesség-romlást, amelyet azután a Medgyessy-kormány teljesített ki. A második MSZP-SZDSZ-kormánynak a sorkatonaság megszüntetésén és a felsőoktatás átalakításán túl nem futotta reformokra, nem történt érdemi változtatás az egészségügyben, a mezőgazdaságban, a kormány a népszerűséget hajhászva nemzetközileg is példátlan költekezésbe fogott, egyidejűleg emelve bért és nyugdíjat, csökkentve adót, építve autópályát. Ezért kényszerülünk most, egy évtizeddel a Bokros-csomag után újra az államháztartás stabilizációjára, még ha ennek távolról sem lesznek a Bokros-csomagéhoz mérhető következményei az emberek életszínvonalára nézve.

Az persze finoman szólva méltánytalan, hogy az az Orbán Viktor vonja kérdőre a kormányt, miért készül megszorításokra, aki elindította az országot az újra-eladósodás útján, és nemhogy kifogásolta volna a Medgyessy-féle költekezést, de folyamatosan kevesellte azt. Ne feledjük, a pangás évei a Fidesz kormányzásával kezdődtek, még ha a reformoktól való visszahőkölést a "több mint kormányváltás" fedőnevű erőszakos hatalomgyakorlással leplezték is. Ez sem változtat azonban azon, hogy a szocialista és szabad demokrata vezetőknek számot kell adniuk a közvéleménynek arról, miért folytatták szinte a választások napjáig - például a személyi jövedelemadó további csökkentésével és a felső áfakulcs mérséklésével - a destabilizáció politikáját, noha tudniuk kellett, hogy előbb-utóbb annak kell következnie, ami most következik. Alighanem ennek felelősségét kívánják elkenni, akik most tizenhat év mulasztásairól beszélnek. Még szerencse, hogy Gyurcsány miniszterelnök - szinte egyedül a kormánypárti politikusok között - nyíltan beszél a szocialista-szabad demokrata kormányok felelősségéről. Fontos, hogy ezt teszi, hiszen az előttünk álló reformok sikeréhez és az államháztartási stabilizáció elfogadtatásához egyenes beszédre van szükség.

A szerző közgazdász, 1994-2002 között az SZDSZ országgyűlési képviselője

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.