És igazságot kell szolgáltatni azoknak is, akik az Antall-, majd a Horn-kormány vezető politikusaiként a kilencvenes években irányították ezt a folyamatot. Hiszen a "kamikaze-kormány" temérdek bizonytalankodás mellett, súlyos hibákkal, olykor - mint a médiaügyben - hatalmi önkénnyel és a gazdaságban kiterjedt korrupcióval ugyan, de mégis elindította a privatizációt, a régió legbátrabb csődtörvényével felgyorsította a gazdasági szerkezet átalakulását, és elkezdte az egészségügy reformját. Ott álltak mellette nemcsak az akkori kormánykoalíció képviselői, de számos fontos kérdésben - például a nyugdíjkorhatár felemelésére irányuló elvi döntésben vagy az új szociális rendszer kialakításában - az akkori ellenzéki képviselők is. A Horn-Kuncze-kormány és a mögötte álló több mint kétszáz szocialista és több mint hatvan szabad demokrata képviselő rászánta magát a Bokros-csomagra, továbbvitte a privatizációt, kiszabadította az országot a szocializmustól örökölt, az MDF-kormánytól tovább mélyített adósságcsapdából, elindította a térség példaadó nyugdíjreformját, az igazságügyi reformmal, az országgyűlési biztosok intézményének létrehozásával és az Országgyűlés házszabályának kiegészítésével megerősítette a demokrácia intézményrendszerét. Mindezt olyan ellenzékkel szemben, amely szélsőséges demagógiával támadta az országot egyensúlyi pályára vezető gazdaságpolitikát, és a közjogi reformokhoz sem volt partner. Adyval szólva elmondhatjuk: "bátrak voltak, akik mertek".

A harmadik és a negyedik ciklusban, az Orbán-Torgyán-Dávid-kormány, illetve a Medgyessy-Magyar-kormány idejére mindez megváltozott, a szovjet történelemből kölcsönzött kifejezéssel egyfajta pangás állt be Magyarországon. Orbánék leálltak a jövőbe mutató reformpolitikával, visszariadtak a programjukban szereplő adóreformtól és egészségbiztosítási reformtól, s intézkedéseik nem szolgáltak mást, mint saját hatalmi lehetőségeik bővítését. Befagyasztották a nyugdíjreformot, privatizáció helyett államosítottak. A növekedés "belső motorjainak" bekapcsolásával, magyarul: a belföldi felhasználás megalapozatlan bővítésével, a kétszeri minimálbér-emeléssel elindították azt az újra-eladósodást és versenyképesség-romlást, amelyet azután a Medgyessy-kormány teljesített ki. A második MSZP-SZDSZ-kormánynak a sorkatonaság megszüntetésén és a felsőoktatás átalakításán túl nem futotta reformokra, nem történt érdemi változtatás az egészségügyben, a mezőgazdaságban, a kormány a népszerűséget hajhászva nemzetközileg is példátlan költekezésbe fogott, egyidejűleg emelve bért és nyugdíjat, csökkentve adót, építve autópályát. Ezért kényszerülünk most, egy évtizeddel a Bokros-csomag után újra az államháztartás stabilizációjára, még ha ennek távolról sem lesznek a Bokros-csomagéhoz mérhető következményei az emberek életszínvonalára nézve.

Az persze finoman szólva méltánytalan, hogy az az Orbán Viktor vonja kérdőre a kormányt, miért készül megszorításokra, aki elindította az országot az újra-eladósodás útján, és nemhogy kifogásolta volna a Medgyessy-féle költekezést, de folyamatosan kevesellte azt. Ne feledjük, a pangás évei a Fidesz kormányzásával kezdődtek, még ha a reformoktól való visszahőkölést a "több mint kormányváltás" fedőnevű erőszakos hatalomgyakorlással leplezték is. Ez sem változtat azonban azon, hogy a szocialista és szabad demokrata vezetőknek számot kell adniuk a közvéleménynek arról, miért folytatták szinte a választások napjáig - például a személyi jövedelemadó további csökkentésével és a felső áfakulcs mérséklésével - a destabilizáció politikáját, noha tudniuk kellett, hogy előbb-utóbb annak kell következnie, ami most következik. Alighanem ennek felelősségét kívánják elkenni, akik most tizenhat év mulasztásairól beszélnek. Még szerencse, hogy Gyurcsány miniszterelnök - szinte egyedül a kormánypárti politikusok között - nyíltan beszél a szocialista-szabad demokrata kormányok felelősségéről. Fontos, hogy ezt teszi, hiszen az előttünk álló reformok sikeréhez és az államháztartási stabilizáció elfogadtatásához egyenes beszédre van szükség.

A szerző közgazdász, 1994-2002 között az SZDSZ országgyűlési képviselője