Marossz nap van, ma nehéz nap van, ma haragok jönnek, neheztelések.Tudtam, hogy előbb-utóbb sor kerül erre is, de húztam, halasztottam,hogy erről írjak, pedig a történethez hozzátartozik, nincs mese.

Egy mondatban összefoglalható, bárönmagában erősen megtévesztő lesz ez a mondat. Így szól: engem és afiunkat hat és fél éve az anyám tart el. Szó szerint. Nem részben, nemcsak segít, hanem eltart. Mindent lehet ezalatt érteni, a pelenkától agyerek ruhájáig, az étkezéstől a nyaralásig mindent. A lakást, amelybenélünk, 136 négyzetméteres tetőtéri lakásról beszélek, anyám vette, arendelőhöz, amelyet H csinált, anyám adta a kölcsönt, és amikor H végreeladta a rózsadombi házat, apai örökségét, akkor anyám a húszmillióskölcsön öt év után járó nyolcmilliós kamatját engedte el neki,tekintettel ránk, mert egy okos asszony, és tudta, ha azt is beszedi,ami egyébként alsó hangon járt volna, akkor H-nak semmije nem marad, azpedig csak tovább rontja az ő önbecsülését. H pedig, ami maradt, abbóltöbbek között vett egy sportkocsit, roppant jó áron jutott hozzá,kétségtelen, és szeretem is azt a rohadt autót, a fiunk is szereti,kabrió, leeresztett tetővel száguldani a sárga csodával át a városon,hát, az már valami, mégis, valami disszonancia van az egész mélyén,pedig én mindig megvédtem ezért H-t, ha valaki rákérdezett, mertannyira értettem a lelkét, hogy neki miért olyan fontos ez az autó,mégis, amikor már évek óta nem láttam tőle egy centet sem rezsire,amikor én fizettem ki a csónaktúra költségeit, amikor én adtam pénzt,ha elmentek hétvégén, akkor csak úgy, csak csendben, valahol mélyenciripelt egy hang: tényleg rendben van ez így? És még csak nem is énadtam a pénzt, hanem anyám adta, akitől még erre is tudtam kérni. Hpedig, depresszióban,

szomorúságban minden este ivott, mert neki elkellene tartania a családját, de nem tudja. És én nem tudom, mikoréreztem azt először, hogy jó ez így mégis, nem kellene, hogy énbármilyen szinten függjek H-tól anyagilag, nem kellene, hogy ő itt nagypénzeket tegyen le az asztalra, mert véletlenül még mellette oda iscsapna arra az asztalra, hogy márpedig akkor itt így és így legyenminden. Én meg akkor ajtót mutatok neki. Nagyapám azt mondta anyámnak:amíg az én kenyeremet eszed. Nagyapám nem engedte el nagyanyámatdolgozni, mert ő el tudja tartani a családját, nagyanyám ezért ruhákatvarrt, hordta őket két napig, majd eladta a bolhapiacon.

Anyám, én meg a pénz.

Sokáig úgy voltam vele, hogy ez nekemjár, de már nagyon régen nem vagyok úgy vele, mert felnőttem, még hakissé megkésve is. Amíg élek, hálás leszek neki az első regényért, mertaz úgy születhetett meg, hogy azt mondta: rendben lányom, írd meg ésaddig segítek, és ez így is volt, mindennap írtam, ő meg eltartott,H-tól ugye már akkor sem láttam pénzt, még nem fejeztem be a regényt,amikor kiderült, hogy a fiunk jön, akkor azért segített, mert hovamenjek hatalmas pocakkal melózni, aztán a gyerekkel itthon, én nemakartam bölcsibe adni, majdnem négy volt a fiam, mire oviba került, ésazóta, lassan két és fél éve nem találok munkát, hetente háromönéletrajzot küldök el, minden létező kapcsolatom megmozgattam már,eljutottam oda, hogy valakinek, aki elég jó helyen van, azt mondtam:mondja meg melyik segget kell kinyalnom, megteszem, mert ebben éhenfogunk halni, és már nem bírom, hogy mindent az anyám, nem megy, az őtartalékai is el fognak fogyni, de ha nem fogynak el, akkor sem, azönbecsülésem romokban, hiába tudom minden értékemet, visszatérőrémálmom, hogy köszvényes öregként egy aluljáróban végzem.

Ez az én történetem, de az meg H-é,hogy nem ment el vagont rakodni, a büdös életbe, nem ment el fát vágni,hogy a fiának mindene meglegyen, ha egyszer az a rohadt rendelő nemindult be, és miközben állandóan szekált, hogy anyámtól én elfogadom apénzt, hogy ez az én bajom és ezért nem növök fel soha, ő itthondepressziózott, pedig a lelke mélyén pontosan tudta, tudnia kellett,hogy az együttélésünk egyik záloga éppen az anyám, mert ha nem segítettvolna, felfalt volna minket a pénztelenség, a harag, hogy én itthonvagyok a gyerekével, ő pedig nem dolgozik, egyszer kérdeztem tőleharaggal: azt akarod, hogy bölcsibe vágjam a gyereket?,

volt H-nak kétéve, amikor orvoslátogatóként dolgozott, kevés pénzért, akkor is csak arezsibe kaptam valamit, de aztán abbahagyta, mert felemésztette alelkét és én megértettem, ezt is megértettem, én mindent rohadtulmegértettem, de nem lehetne már valahogy máshogy, és akkor van képe aztmondani nekem, hogy az x év alatt felgyűlt kétmilliós adótartozásánakfele valójában az enyém, mert én hozzá voltam bejelentve, és ő eztigazságtalannak tartja és akkor szembeköpném, mert ha kiszámolja, hogyez hónapra lebontva mennyit jelent, és mellé teszi, hogy mennyi pénztadott anyám havonta a megélhetésünkre, akkor még mindig nyugodtanelkönyvelheti az egészet a nyereség oldalon, szörnyű ez így, szörnyűerről így írni, pedig a számok nem hazudnak.

Ezt most idehányom a papírra, aztán elfelejtem és visszatérek a lélekre.

Költöznénk. Egy szebb, új építésű,Dunára néző, budai lakásba. Mert anyám még ezt is. Most éppen nemtudni, hogy mi lesz, mert a lakásomat és anyám házát még nem sikerülteladni, a hitelt még nem bírálták el, úgyhogy fene tudja, sikerül-e, deén már annyira szégyellem magam, mennék, igenis mennék oda, szeretnékazon a teraszon üldögélni, szeretném nézni a Dunát, szeretném, ha afiamnak a suli húsz percre lenne, szeretném, ha ott nőne fel, és akkorebben is van egy olyan apróság, egy olyan incirifinciri kis csavar,hogy mindent anyámnak köszönhetünk, ha ez a lakás valóban a miénk lesz,az az ő munkája gyümölcse, hogy H kedvéért egy félmilliós gőzölőszuhanykabin van benne, az is anyám ajándéka, ebbe H, nem meglepő, egyfillérrel se, és amikor tudja, hogy anyám minden pénze végén jár márezzel a vállalkozással, akkor H benyögi egy este, hogy azért mégiscsakaz lenne a jó, ha lakberendező rendezné be, és akkor én nézek ráhatalmas szemekkel, nem hiszem el, hogy ezt ki bírta mondani,kérdeztem, szerinte az mennyi, mondja: olyan száz-százötvenezer, ésakkor hidegedem, és megkérdezem: mégis miből?, mégis honnan a francbólszeretné előkeríteni azt a pénzt, merthogy én erre anyámtól nem kérek,az fix, és ha ő ezt előteremti, miközben a rezsire meg a gyerekre nemad egy fityinget sem, akkor én biztos kinyírom. És akkor ő néz nagyszemekkel és nem érti. Ilyenkor bolondokházában érzem magam. És akkormég arról nem is beszéltem, hogy berendeztem már egy-két lakást, nemgondolom, hogy ne tudnám ezt is úgy, hogy otthon legyen belőle,valamint, hogy ha csak két matraccal megyünk és a földön fogunk aludni,akkor is földhöz verhetjük majd a seggünk örömünkben és hálánkban, hogyaz ég és anyám ezt adta nekünk. A procc istenit neki!

És H, miközben nem volt munkája, nemtudott eltartani minket és itthon ivott, azon volt baromira kiakadva,hogy neki valójában már egyáltalán nem itt kellene tartania, hogy nekimár rég felsőközépvezetőnek kellene lennie, a tudása, a tapasztalata,mindene megvan hozzá, és ez valószínűleg igaz is, de ebbe bele lehethalni, tudom, hogy lehetnék főszerkesztő, mindent tudok hozzá és jófőszerkesztő lennék, de ki nem szarja le ezt a gondolatot, ha egyszernincs senki, aki engem főszerkesztőnek akarna, és ha ebbe beleragadok,el is süllyedek, majd megyünk kávét főzni, most mondd, volt már ilyen,és különben is: „írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs, lássuktehét Szibériát” -- a gőg nem segít. Tovább a blogba

KingaBrit: (B)anális.

"Na most ez nagyon gonosz dolog lehet, mondjuk ejjel, amikor arra riadokfol, hogy J. foluvolt, mert a ruhakon atszokellve raugrott az alattukalattomosan megbujo tusarku szandalomra..." Tovább a blogba

Araki: Ki aludt a folyosón? - Bravo, Gambó!

"Gambó amúgy ötven éves horvát alfahímszingli. Csúcsragadozó.Feleségének semmit nem fordít le, és abból amit ő mond semmit nemfordít vissza nekünk. Underkonroll. A délszaki patriarcha alfahímszingli semmibe veszi háztartási cseléd asszonyállatát. Bravo, Gambó!Az asszony csak ünnepelhette őt." Tovább a blogba

Égi tünemény: Fekete doboz

Ami esetünkben is csak sötétben tudunk tapogatózni. Igen, voltak,némiképpen most is vannak bizonyos kívülről látható jelek, valamint kétalkalommal egy-egy nanoszekundumra felkapcsoltak egy nagyon halványizzót, hogy valami elmosódott képet kapjunk a belső állapotokról. Ezutóbbi, mármint az MRI-vizsgálat engedi a legnagyobb bepillantást kicsiSzonjánk fejébe, de ez tényleg csak olyan, mintha egy pillanatragyertyát gyújtottak volna egy sötét szobában, és a ház ablakánbepillantottunk volna ezalatt. Tovább a blogba

Dombos Petya: Fülöp herceg és Győzike

"azt mondta a népszerű Győzike show egyik adásában: "Bea rakjál rendet, olyan világ van itt mint a cigányoknál" Tovább a blogba

(NOL)