Kérem szépen, ne tömje!
- Nem tudunk semmit, ez a legnagyobb baj - mondja egy gazda, akinek tízezer kéthetes kacsája van, 1200 méterre attól a tanyától, ahol a fertőzést felfedezték és elsőként leölték az állományt. - Állandóan otthon kellene tartózkodni, mert lehet, hogy éjjel kettőkor áll oda a dögszállító autó a ház elé, dudál, és akkor ki kell menni - folytatja. - Én például még azt sem tudom, hogy a kacsáimat elpusztítják-e, mert a mi tanyánk 200 méterrel kijjebb van az egy kilométeres körzeten, szomszédos viszont egy olyan tanyával, amelyik belül van a körön.
- Azt sem tudom, hogy ha két nap múlva kiirtják az állományt, addig etessem-e őket. Nem két vödör takarmányról van szó, hanem naponta száz mázsáról, ráadásul három-négy nappal előre meg kell rendelnem a tápkeverőben. Senki nem segít a döntésben, és azt sem tudja megmondani senki, hogy ha fölöslegesen etetünk, akkor kifizeti-e nekünk valaki a táp árát. De ez nemcsak anyagi, hanem érzelmi kérdés is. Ezek is élőlények, mint mi, emberek. Aki jószággal foglalkozik, szereti az állatot, némelyiket külön is babusgatjuk. Azt mondják, akiknél már leölték az állományt, hogy nem tudnak szabadulni a látványtól. Mészáros Gabi, akinél felfedezték a betegséget, például teljesen kiborult. Azért szeretném, ha tudnám, hogy mikor jönnek, mert lelkileg fel akarok készülni rá. Bízom abban, hogy erős vagyok, odaállok és pakolom a jószágot, hogy leöljék, de lehet, hogy én is összecsuklom közben vagy utána.
Szombat délután fórumot tartottak a kiskunmajsai művelődési házban, amelyet Faludi Tamás, Majsa polgármestere hívott össze. Részt vett rajta Molnár Zoltán, Bács-Kiskun megye főállatorvosa és Garai István, a körzet MSZP-s egyéni országgyűlési képviselője. A kérdésekből és válaszokból kiderült: nem az jelenti a legnagyobb problémát, hogy mi lesz ott, ahol kiirtják az állományt. Ott ugyanis a helyzet egyértelmű: százszázalékos kártalanítást kapnak az állatok tulajdonosai. Az a nagy kérdés, mi történjék azokkal az állományokkal, amelyek nem esnek bele az egy kilométer sugarú körbe, de beleesnek a szűkebb A, illetve a Bács-Kiskun és Csongrád megye egész területére kiterjedő B zónába. Itt jövő szerdáig teljes szállítási tilalom van érvényben, amelynek enyhítésére csak akkor van mód, ha addig nem fedeznek fel újabb esetet. A korlátozó intézkedések megszüntetésére pedig akkor van lehetőség, ha jövő szerdától 30 napon át nem lesz újabb fertőzés. Nagy a valószínűsége azonban, hogy újabb megbetegedések következnek be, mert a térségben nagyon sűrűn vannak a baromfitelepek, átviheti a szél a tollat az egyik telepről a másikra, vagy a fertőzés terjedhet úgy is, hogy a ragadozó madarak viszik át a kórokozót.
A fórumon megjelent állattartók biztató választ szerettek volna hallani Molnár Zoltántól, de ő nem sok jóval tudott szolgálni. Tipikus párbeszéd volt az alábbi:
- Hétfőn szállítanánk kétezer tömött libát. Tömjem-e őket? - kérdezte egy baromfitartó.
- Kérem szépen, ne tömje! - válaszolta udvariasan a főállatorvos.
Bodogláron sokan kétségbe vonják, hogy egyáltalán a madárinfluenza miatt hullottak-e el Mészárosék állatai. A kiskunmajsai fórumon is többen bizonygatták, hogy szó sincs madárinfluenzáról - mérgező vaddohány nőtt azon a területen, amelyre ráengedték az állatokat. Ez a mendemonda annak ellenére tartja magát, hogy a H5 vírust kimutatták az elhullott állatokban, csak az nem volt biztos, hogy az emberre is veszélyes N1-es változatról van-e szó. Egyébként a klinikai tünetek is vírusfertőzésre, nem pedig mérgezésre utaltak.
Fölmerült kérdésként, hogy miért tiltják meg a szállítást azokról a telepekről, ahol még egészséges az állomány - nem lehetne-e rakodás előtt tesztelni és kiszűrni a beteg példányokat. Molnár Zoltán szerint azonban nincs a világon olyan eljárás, amelynek segítségével egy tízezres állományban minden kétséget kizáróan ki lehetne zárni a vírus jelenlétét - de ha lenne is ilyen eljárás, az biztosan többe kerülne, mint amennyit a baromfi ér.
Szó esett arról is, hogy nemcsak túlságosan koncentráltan nevelik a környéken a madarakat, hanem a legtöbb helyen nem tartják be a higiéniai, járványvédelmi előírásokat sem. Nincs kerékfertőtlenítő, kétséges, hogy a szállító járműveket, amelyek egyik udvarból a másikba járnak, fertőtlenítik-e előírás szerint - emlékeztette a termelőket a viszonyokra a főállatorvos. Gyakran előfordul, hogy külföldieket dolgoztatnak feketén, nem tudni, milyen vidékről érkeztek. Ugyanabban a ruhában mennek be a lakásukba az emberek, amelyben a telepen dolgoznak. A múlt év októbere óta az állatokat csak zárt térben lehetne etetni, itatni, de sokan, attól tartva, hogy a madarak "lejárják" a súlygyarapodást, amikor bemennek enni, illetve kimennek a vízhez, továbbra is felfordított vashordókból etetnek a szabad ég alatt. Mások a baromfinevelő hely egy kis része fölé zöld műanyag hálót feszítenek, az alatt etetnek, itatnak - a vándormadarakat azonban ez teljesen nem tartja távol.
Amikor nincs járvány, akkor is hull el valamennyi baromfi. Előírás szerint minden termelőnek szerződést kellene kötnie az ÁTEV-vel a tetemek elszállítására. Ezt azonban sokan elmulasztják - a termelők szerint azért, mert a szokásos 20-30 kilónyi madárhulláért akkor sem jön ki az ÁTEV kocsija, ha van rá szerződés. Hogy mi lesz a tetemekkel? Elássák, föletetik a kutyákkal, elviszik a szegények, akiknek az is megfelel.
- Az előírások olyan szigorúak, hogy nem lehet betartani őket - mondták egyes termelők. - Ha valaki nem tartja be az előírásokat, az kizáró ok lehet a kártalanítás megítélésekor - válaszolta a főállatorvos, és hozzátette: ha nem tartjuk be a szabályokat, elfelejthetjük a baromfitartást, mert az ország elveszíti a hitelét, és nem lesz hová eladni az árut.
Többeknek feltűnt ugyanakkor, hogy most - annak ellenére, hogy a vírus már haszonállatokban is megjelent - nincsenek rendőrségi ellenőrző pontok, nem ellenőrzik, hogy szállítanak-e el a térségből élő baromfit vagy tojást. Molnár Zoltán főállatorvos erre a felvetésre annyit válaszolt: a személyforgalmat nem korlátozzák, csak közvetlenül azokon a helyeken, ahol éppen irtják az állományt. Arra azonban nincs válasz, garantálja-e valami, hogy a kártérítés elm
éjszakánként nem szegik meg a szállítási tilalmat. Garai István országgyűlési képviselő megígérte az összegyűlt állattartóknak: mindent megtesz, hogy a kárukat megtérítsék vagy csökkentsék. Tervezi, hogy meghívja a térségbe a döntéshozókat: Gráf József földművelésügyi minisztert, illetve a parlament mezőgazdasági bizottságának tagjait, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek a helyzetről.
