Dús flóra, izgalmas kanyarok és bukkanók, modern térbútorok és különös zöld festékcsíkok fogadják a Liszt Ferenc térre ki- és leruccanókat: befejeződött a tér középső részének átszabása, amely februárban tüntetéssel indult - a fákat féltő felvonulók a gépek útjába álltak. Mint láthattuk, aggodalmuk, legalábbis ehelyütt, alaptalan volt, minden fa megmaradt, a bokor pedig több lett.

A villámavatón megszólaló kávéházas, a helyi vendéglátós egyesület soros elnöke kifejezte reményét, hogy a harmincmilliós rekonstrukció a lakók tetszését is elnyeri majd. Nem tudjuk elhessegetni a gondolatot, hogy ebben az üzenetben kódolva benne volt az is: reméli, megszűnnek a súrlódások a lakók és a kávéházasok között. Egyébként a zöld csíkok is a ráncok kisimításáért készültek, azt jelzik, meddig érhet a terasz és hol kezdődik a járókelőknek fenntartott tér. Kiderül persze, hogy mit ér a festék - meg az éjféli teraszzárásról kötött megállapodás -, mindenesetre tettek egy újabb gesztust. És még tesznek is: mint megtudtuk, hamarosan az öszszes kávéházas zajszűrő anyaggal készült napvédő tetőt illeszt a terasza fölé.

A kipakolás az első pillanattól csípte a Liszt Ferenc téri bennszülöttek szemét. A hajdan egy benzinkútra és nem csekély autóforgalomra letekintő lakók egy része felháborodottan ismételgette: nagy a zaj, későn (korán) zárnak a kávéházak, ráadásul a közönség zárás után is a visszhangos házfalak közt randalíroz, a vendéglősök az engedélyezettnél több asztalt pakolnak ki, a későn hazatérő lakók csak lapjával araszolva férnek a kapujukhoz - panaszkodtak. 2000-ben a tériek egy pattanásig feszült légkörben zajló lakossági fórumon is tették ezt az önkormányzat szemére hányva, hogy nem törődnek velük. Akkor ígéretet kaptak, hogy a kerület szigorúan szabályozni fogja a kávéházi életet. Közben a tér vállalkozóiból alakult Broadway Egyesület is hozzákezdett egyfajta önszabályozáshoz, miközben a legkülönfélébb módon próbálkozott a lakók kedvében járni, hogy csillapítsa a konfliktust: volt ház, amelynek kifestette a lépcsőházát, a térre őrző-védőket vezényelt, ellenőrizni kezdte a kutyasétáltatást és így tovább. Évről évre kevesebb panaszról jött hír, bár több lakó szerint csak beleuntak a hiábavaló panaszkodásba.

Másfelől viszont fogadjuk el, az idegenforgalmi és vendéglátós szakemberek szerint az igényes vendéglátós teraszok jót tesznek a városnak, másképp: teraszok nélkül nem nagyváros a nagyváros. Az önkormányzatoknak - mondják az értők - minden feltételt meg kell teremteniük ahhoz, hogy minél több helyen ki lehessen ülni az ég alá: lecsillapítani a forgalmat, díszburkolatot tenni az összebarmolt aszfalt helyére, kandelábereket állítani. A többi amúgy megy magától, ahol megszépül a tér, ott felpezsdül az élet, jönnek a turisták és a bennszülöttek, a táj minden szempontból - bár sokan az ellenkezőjét állítják - felértékelődik. Tény persze az is, hogy a terasz nem csupán kellemes opció, hanem kényszer is: a jó vendéglátósnak, ha módja van rá, mindenképp hozzá kell csapnia néhány asztalt, széket, ernyőt az üzletéhez, ezzel gondoskodik magának az állandó vendégseregről; amely nélkül a legtöbb vállalkozás tönkremenne.

Sokan egyetértenek abban is, hogy Budapesten még mindig messze nincs elég terasz és ami van, arra sem lehetünk maradéktalanul büszkék, ahhoz túl sok a primitív, kétes tisztaságú műanyag kerti bútor, igénytelen ernyő. Rendet és csínt ma elsősorban a meglévő és formálódó szórakozónegyedekben látni (Liszt Ferenc tér, Ráday utca), ott nagyjából olyan miliő fogadja a vendégeket, mint Párizsban vagy Rómában.

Új sétautak, bútorok és növényzet: a Liszt Ferenc tér középsõ része a sétálóké