Kiképzett irtók a tanyán
Bodoglár egy tanyaközpont, Kiskunmajsa külterületéhez tartozik. Több száz tanyán tartanak itt nagyban baromfit, többnyire víziszárnyasokat. Abba a tanyába, ahol először észlelték a betegséget, szintén nem engednek be a rendőrök, ám a tanyát üzemeltető nő édesanyja, Mészáros Ferencné éppen kifelé tart autójával a bejárón.
- A hét elején kezdtek hullani a libák - mondja kérdésünkre. - A lányom szólt az állatorvosnak, az kijött, vittek el mintát, és szerdán kiirtották a teljes állományt, háromezer libát.
Mészárosné azt mondja, egyedül a lánya dolgozott a telepen, nem járt oda idegen személy. Attól fél, hogy nemcsak az állomány, hanem a lánya egészsége is rámegy a történtekre. - Oda van mindene - sírja el magát.
Három, magát megnevezni nem kívánó gazda azt bizonygatja: nem madárinfluenzáról van szó: vaddohányba keveredtek a szárnyasok, ez okozhatta a bajt. - Az egészben az a legdühítőbb, hogy mi még most sem tudunk szinte semmit. Arról sem értesítettek, hogy baj van, és arról sem, hogy most mi lesz az állatainkkal - panaszolják egymás szavába vágva. A három család összesen százezer kacsát nevel, egyikük ma adott volna le 32 ezret, húszmillió forint értékben. - Lényegében tönkrementünk, talán jobb is lenne, ha leölnék a mi madarainkat is, az etetésük százezrekbe kerül naponta, de leadni már úgysem tudjuk őket - legyint egyikük lemondóan.
Mészárosék egyik közvetlen szomszédja, az ötvenes éveiben járó Kiss Sándor sem tudja, vajon az ő szárnyasait is leölik-e. A férfi húsz éve foglalkozik baromfitenyésztéssel, jelenleg húszezer kacsája van, állománya hatmillió forintot ér. Úgy tudja, a szomszédban jó körülmények között, tisztán tartották a szárnyasokat, a vaddohányos verzió szerinte butaság.
Tabajdi Tibor, a Majsai Szárnyasnevelő Szövetkezet elnöke ugyancsak arra panaszkodik, hogy a helybeliek híján vannak a lényeges információknak. Azt sem tudják, hogy kinek az állományát semmisítik meg, kiét nem.
- Nem tudom, miért kell kiirtani az állományokat, amikor még csak a gyanú áll fenn - mondja az elnök, akinek nincsenek adatai arról, hogy pontosan mennyi víziszárnyast tartanak a térségben. A szövetkezetben körülbelül húsz termelő van, de rajtuk kívül is sokan foglalkoznak kacsával, libával.
- Nem tudom, ki fizeti majd ki a károkat - folytatja Tabajdi Tibor. - A közvélemény nem is tudja, mekkora összegről van szó. Egy kilenchetes liba ára 2500 forint, ezt tessék beszorozni háromezerrel. De vannak olyan tanyák, ahol 50-100 ezer szárnyast is nevelnek. És nemcsak az a kár, amit elpusztítanak, hanem az is, hogy most majd leállítják az exportot, visszaesik a hazai fogyasztás, és beláthatatlan ideig senkinek sem kell a kacsa, liba. Mi itt ebből élünk, és egyik napról a másikra oda a megélhetésünk. Abban reménykedünk, hogy vaklárma volt, nem az emberre veszélyes vírustól pusztultak a libák, és nem lesznek beláthatatlan károk.
Forgács Péter, a Kiskunhalasi Baromfi-feldolgozó Rt. vezérigazgatója is azt mondja: nem látják át a történtek következményeit. Remélik, hogy viszonylag gyorsan úrrá lesznek a helyzeten a hatóságok.
