A 100 lépés programpontjai közül számos ígéret rövid időn belül teljesült. Ide sorolandók a kormányfőváltáskor folyamatban volt fejlesztések, amelyekkel a költségvetés amúgy is kalkulált; például több új mentőállomás építése, mentőkocsi- és mentőhelikopter-beszerzések. A pénzbe nem kerülő, ám a koalíció számára hangsúlyos társadalompolitikai célokat szolgáló jogszabályi változtatásokra jó példa, hogy a gyesen lévők teljes munkaidős állást vállalhatnak.

Az ígéretek másik nagy csoportja pluszkiadásokkal jár ugyan, de a mostani, lefaragásokra hangolt kabinet sem kíván tőlük visszakozni. Ezek jellemzően hosszabb távú állami elköteleződések. Ilyen a babakötvény elindítása, amelynek lényege, hogy a 2006. január 1-je után születő gyermekek részére legalább 40 ezer forintot juttat az állam (a hozammal növelt összeget 18 éves korban lehet majd felvenni). Ide tartozik az özvegyi nyugdíj emelése és a nyugdíjkorrekciós program is. Az önerő nélküli panelfelújítás lehetőségét megteremtő Panel plusz program is zajlik, csakúgy, mint a Start program, amelynek értelmében a munkáltatóknak két évig kevesebb közterhet kell fizetniük pályakezdő foglalkoztatottjaik után. Talán a luxusingatlan-adó a 100 lépés egyetlen olyan eleme, amely bevallottan és közvetlenül növeli az állam bevételeit - bár ennek az új adónemnek a bevezetése sokkal inkább volt politikai üzenet, mint jelentős költségvetési tétel.

Vannak olyan lépések is, amelyek nem tekinthetők sikertörténetnek. A "kötelező borravalóként" elhíresült felszolgálási díjat például a 20 ezer vendéglátó-ipari egység közül csak alig néhányban alkalmazzák - az ötlet tehát látványosan leszerepelt. Az adóhivatal számára láthatatlan jövedelmek elleni küzdelemben sikertelennek bizonyult a "kék munka" kategóriájának terve is. Ez gyakorlatilag egy alkalmi munkavállalói könyv, amelynek kiváltásával az addig - például a magánnyelvtanárok vagy a bébiszitterek által - zsebbe kapott pénzek adóznának, és emellett nyugdíj- és egészségpénztári jogviszony is keletkezne. Elenyésző számban éltek az emberek ezzel a lehetőséggel. Gyurcsány nem is tagadta, hogy a 100 lépés némelyike nem váltotta be a hozzá fűzött reményt.

A 100 lépés program több eleme már a mostani kormányzati ciklus feladatait jelölte ki. Ezek közül a legjelentősebb az ötéves adócsökkentési program, ezt törvényben is rögzítették a koalíció pártjai, és választási kampányretorikájukban is fontos szerepet kapott. Ma már tudjuk, a második Gyurcsány-kormány a költségvetés egyensúlyára hivatkozva kihátrált ebből, és "visszaszívta" a 100 lépés egyikeként deklarált középtávú adópolitikáját.

A 100 lépés program és a mostani kormányzati tervek nem csupán egyes részleteikben térnek el egymástól, alapvető karakterük is különböző. Az új kormány cselekvési terve többet beszél az átfogó reformokról, mint a korábbi "pilótaverzió", ami érthető is, hiszen hasonló célokat egy szűkre szabott fél ciklusra nem is lehetett volna hitelesen megfogalmazni. Nehezebben magyarázható viszont, hogy a költségvetési kiigazítás szükségességéről egyetlen szó sem szerepel a 100 lépés brosúrában. A legfelső áfakulcs mérsékléséről szóló passzus mellől kimaradt például a másik kulcs emelésének terve, és az oktatásról szóló víziók sorában sem találhatunk az utólagosan fizetendő tandíjra és a pedagógusok óraszámának emelésére való utalásokat.