Jók, de nem a legjobbak
A művész bevitte, a zsűri meg bevette - így működött az 1968-ban létrehozott Művészeti Alap, a magyar művésztársadalom szociális hálója. Pontosabban a Művészeti Alap leányvállalatainak egyike, a Képcsarnok Vállalat, amely hetente vette át a kortárs alkotók munkáit, az állami mecenatúra megnyilvánulásaként. Mivel az úgynevezett "heti zsűrikre" - a biztos átvétel reményében - a művészek saját elmondásuk szerint sem a termés legjavát vitték, azok a munkák, amelyek a Képcsarnok országszerte fellelhető galériáiban, bemutatótermeiben nem keltek el, egyre csak gyarapították az alap raktárkészletét. Ezt a gigantikus gyűjteményt örökölte 1992-es megalakulásával a jogutód, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány.
A közalapítvány vezetője, Asztalosné Zupcsán Erika nyilvántartása szerint 40629 művet tárolnak a központosított, pesterzsébeti raktárhelyiségben. Közülük most a jókat, de nem a legjobbakat válogatták össze, óvatosan, hogy a terveik szerint ezentúl három-négy havonta szervezendő aukciók anyaga se legyen ennél gyengébb. A sokszorosított grafikák esetében például azokat, amelyekből legalább negyven darabjuk van. (A Képcsarnok ugyanis dúccal, nyomólappal együtt vásárolta fel ezeket a grafikai munkákat, egyúttal örökös jogot szerezve rájuk.)
- Kiváló minőségű anyag - közli az aukció levezetője és az anyag összeállítója, Marsó Diána, és hozzáteszi: kiváló annak ellenére, hogy létezik egy kissé degradáló jelző ezekre a művekre, "a hatvanas évek képcsarnoki festészete".
- Jó színvonalú anyag - állítja a MAK kuratóriumi tagja, Fabényi Júlia is, amely iránt azonban, mint korábban a HVG-nek éppen ezek kapcsán nyilatkozta, a múzeumok nem érdeklődnek.
Fabényi szerint nagyon olcsón: négytől 30 ezer forintig határozták meg a kikiáltási árakat. - Szó sincs olcsóságról - mondja Marsó -, csak kedvező árakról, hogy vonzóvá tegyék a műtárgyakat. Egyébként pedig ahhoz képest még drágák is, hogy ugyanezeket a rendszerváltásig 3-4-5 ezer forintért bárki megkaphatta a Képcsarnoknál.
- Áraink középmezőnyösek - szögezi le Asztalosné -, amelyekkel most felmérjük a piacot. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a nagyobb tételű eladás vagy az aukció milyen bevétellel járhat. Egyébként, ha arra gondolunk, hogy a bevásárlóközpontokban 30-50 ezer forintért adnak egy reprodukciót, jó lehetőség, hogy nálunk előreláthatóan már 12 ezerért is vásárolhatnak eredeti alkotásokat.
A bevételből azonban nem az alapítvány anyagi gondjain szeretnének segíteni: abból épülne fel jövőre a kortárs művészeket kiszolgáló, Reitter Ferenc utcai négyemeletes műteremház.
