Egy európai gazda
Bár előtte az állami gazdaságok kertészeként dolgozott, és tanított az anyaegyetemén is (végül docens lett), olyan dali lehetőségnek tartotta az országos főkertészi rangot, hogy első alkalommal kopogtatott a saját szobája ajtaján.
Extraértelmiségi famíliájuk tagjai Pozsonytól Budapestig többfelé éltek, alkottak. Volt közöttük miniszter, táblabíró, kúriaelnök is, nagyapja, Zsitvay János tanár festőművész I. Ferdinánd bolgár cár barátja volt, mivel az sokszor megfordult saját felvidéki birtokán (és magyarul is tudott). A másik nagyapa orvos, szőlősgazda, feltehetően tőle örökölte a föld szeretetét. De családfájával az utód nemigen foglalkozik.
- A múlttal akkor jutunk valahova, ha tanulunk belőle - mondja -, ebből pedig nincs mit okulni.
Van ebben a szemléletben célszerűség, talán titkolt keserűség is, mert elég reménytelen helyzetet szabott rá és bátyjára a sors. Édesanyjuk kisgyerekkorukban meghalt, az apjuk pedig a fogságból hazatérve se szó, se beszéd visszatelepült Csehszlovákiába. A két fiú a nagynénjére, Zsitvay Margit pesthidegkúti óvónőre maradt. Az öreganyjuk, a "nene" (azaz a nénje) egyszerű, tiszta ember volt, bután tisztességes. Ezen kívül mást nem is "kaptak" hazulról. Illetve nene rövid, ámde velős tanácsát: "Amit csinálsz, tisztességgel csináld!"
Buta ember
Talán árvasága, talán fogékonysága vagy mindkettő miatt több meghatározó ember volt az életében. Az első a hidegkúti iskolában tanító Jenő atya, aki azt mondta, ötödikben ne maradjon Hidegkúton, és beajánlotta a gyereket a mai Rákóczi Gimnáziumba, az ország talán legjobb középiskolájába. Itt nehezen megfejthető módon ő lett a Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító, iskolaigazgató és osztályfőnök Szávai Nándor kedvence. Ő zavargászta el Attilát mindenféle tanulmányi versenyre, ő szerzett neki tanítványokat, és ő tanácsolta, hogy ne mérnöknek jelentkezzen:
- Legyél te kertész! Nyolcan vagytok kitűnők az osztályban, te vagy köztük a leggyengébb. A mérnökök között a sokból egy leszel, a kertészek között első lehetsz.
- Jótétemény az életemben ez az ember - szögezi le ma tényszerűen Zsitvay Attila, és mint tudjuk, tényleg az ország első kertésze lett.
1951-től minden nyáron a hidegkúti téglagyárban dolgozott. Érettségi után ott érte utol igazgatója üzenete, hogy menjen be hozzá. Érett felnőttként mi dolguk lehet még egymással? Nem sok minden, a tanár úr csupán megkérvényeztette vele a Rákosi-ösztöndíjat. Így három éven át havi 800 forintot kapott minden hónapban, alig valamivel kevesebbet, mint a nene nyugdíja.
- Nem fájt a szíve a mérnöki pálya után?
- Nem készültem semminek. Az van a zsigereimben, hogy van dolog, kötelesség, csináljuk meg. A kertészszakmát nem csupán vállalom, megszállottja vagyok, örömmel túrom a földet is, ez nekem sikerélményt ad. Sok ága-boga van a szakmának. Rossz kertész, aki kertésznek tartja magát.
- Regisztrált gazda, Magosz-tag is?
- Nincs annyi földem, akkora traktorom, mint nekik, és nem megyek tüntetni. Büszke paraszt vagyok. Tolna megyében, Kisszékelyen vettem háromhektárnyi földet, bekerítettem és főképp csonthéjasokkal betelepítettem. Tavaly igényeltem először állami támogatást. Mikor telepítettem, többen is szóltak, miért nem pályázok az ehhez járó pénzre, de nem hozhattam a volt beosztottaimat, tanítványaimat olyan helyzetbe, hogy az én pénzem felől döntsenek. Nem lett volna korrekt.
Nézek rá értetlenül, és ő folytatja:
- Buta embernek tartom magam, de büszke vagyok rá - hökkent meg, és még hozzáteszi: - Ezt a "butaságot" sikerült átörökíteni a lányomra, és remélhetően gimnazista unokámra is.
"Butasága" magyarázatára elmondanék egy példát. Hollandiai tanulmányúton voltak hatan, és a csoportvezetőjük közölte, hogy a vendéglátók kifizetik helyettük a szállodaköltséget. Mindenki örült, hogy 350 holland forinttal többet költhet farmerre, a családnak ajándékra. Zsitvay Attila közölte, ő ezt a pénzt otthon viszszaadja, mert ez az államé. Mondani sem kell, kellemetlen ember lett, megutálták.
Zsebből zsebbe
Azért annak az egyszerű, óvónő nenének mégiscsak lehetett valami titka, hogy mindkét árva diplomát szerzett. Az idősebbik Zsitvay fiú geofizikus lett, ő az olajbányászat, Attila pedig a hazai kertészet főnökségéig jutott. A zöldségtermesztés és a gazdaságtan állt hozzá a legközelebb, ezekről könyveket is írt.
- A zöldségtermesztésnek a nagyüzemek adtak rangot. A háztájiban, a különféle csoportokban tökéletesen érvényesült a személyi érdekeltség. Ez veszett el. Nem az a baj, hogy a spanyolokkal a rosszabb időjárási körülmények miatt nem vagyunk versenyképesek, hanem az, hogy az ágazat széthullott, és az égvilágon senki sem rendezi össze. Jóformán semmiféle háttérszervezet, integráció nincs. Egy-két olyan nagygazdaságon kívül, mint a Szentesi Árpád Agrár Zrt, mindenki azt csinál, amit akar. Valami nagyon hibádzik itt és az egész agráriumban. A magyar kertészgazda nem jutott el oda, hogy felismerje az értékesítő szövetkezetek fontosságát. Harminc éve papolok erről én is. Ez fegyelem és intelligencia kérdése is. Amíg a többség ügyeskedik, és zsebből zsebbe fizet inkább, mint hogy könyvelje a kiadásait és bevételeit, addig nem lehet előbbre jutni. És nem hiszek az önszerveződésben, ennek a kényszerű rendjét meg kellene csinálni.
Zsitvay Attila nemzeti önbecsapásnak, téves nosztalgiának tartja, hogy a magyar gyümölcsnek, a magyar bornak nincs párja. Ez így nem igaz.
- Önhittség még azt is hinni, hogy a tokaji bortól elájul a világ. Néhány ezer hektó kifogástalan minőségű bort megvesznek, de kétszázezer hektót nem. A tömegterméket, kommerszt nem lehet magyar áruként elismertetni és eladni külföldön. Tudomásul kell venni: Kelet nélkül nincs magyar agrárpiac. Amióta világ a világ, az agrárkivitel zöme ott talált gazdára. Igaz, hogy a tokaji eljutott a francia király udvarába is, de az összes tokaji borfajta neve szláv eredetű... Ötvenezer tonna alma eladható Nyugatra és ugyanennyi itthon, de mi másfél milliót termeltünk, és még ma is hatszázezer tonna eladását kellene megszervezni. - Megvárja, hogy utolérjem a jegyzetelésben. - Pihent agyú, aki ekkora piacnak hátat fordít. Felépítettük a konzervgyárakat Kecskeméten, Debrecenben, Nyíregyházán szovjet szerződésekre. Hol vannak most?
Még motoz az agyamban - teszi hozzá később -, hogy hihetetlenül fegyelmezetlenek vagyunk. Kiírják például a borosüvegre: évjárat, fajta, termőhely - és lehet, hogy semmi nem igaz belőle. Ez csalás. - És megemlíti a neves pincészet vörösborát, pedig nemhogy náluk, de a széles határban sem terem sehol színes szőlő.
Kiradírozás
Megbocsáthatatlan bűne volt Zsitvay Attilának, hogy csak szigorúan szakmai alapon volt hajlandó a tennivalói felől dönteni, és nem volt kapható a mutyizásra. Abban a pillanatban, ahogy beütött a többpárti világ, szó nélkül ki is rúgták a minisztériumból. Mindenhonnan kiradírozták, a szakmából is. Ez megviselte, erről nem hajlandó beszélni, de nem azért, mert fél évig zöldségárus volt. Ellenségeit minősíti - pitisíti -, hogy a MÉM államtitkár-helyettes két levelet is írt Csepi Lajosnak, hogy az ÁVÜ ne alkalmazza azt a megátalkodott Zsitvayt, akit az utcára raktak a minisztériumból. Nem hallgattak rá. 1997-ben az ÁPV Rt.-től ment nyugdíjba.
Ma már úgy látja, néhány dologban talán egy kicsit rugalmasabb lehetett volna. Nem abban persze, hogy valamit olcsóbban megkaphat az, aki lefizeti. Még csak nem is a kandidátusi disszertációban, aminél felajánlották, hogy adjon be tíz oldalt a Népszabadságból, és megkapja rá a tudományos fokozatot, és akkor ott viríthatna a neve előtt a két kisbetű is: dr. Nem fogadta el az ajánlatot, pedig ötven-hatvan szakcikke, könyvei is voltak.
- Romány Pál ismerte?
- Nem. Azzal, hogy miniszterként főkertészt nevezett ki, növelni akarta az ágazat rangját. Dimény Imre, Váncsa Jenő vagy az ő idejében a minisztérium szakemberei nem hagytak levegőt a karrieristáknak. Azóta a szakmai kiválasztódás helyett a politikai kiválasztódás járja, és sok mindenféle szervezet leíródott közel nullára.
- Milyen a gyakorlatban kertészkedni?
- Magyarországon nincs megoldva a visszavonulás. Nyugdíjasként nem szabad vonalazni visszajárni, különösen, hogy a közigazgatásból, a politikából elegem lett. A kertészkedés gyakorlása egészen más, mint a korábbi teendőm. A zöldséghez viszonylag közel voltam, a gyümölcstermesztést meg kellett tanulni. Főleg a növényvédelmet. A kajszi moníliabetegsége annak idején nem is létezett. Akinek 460 kajszifája van, annak erre is ügyelnie kell.
