- Legalább hetven centiméteres víz áll rajta, és csak egyre jön az áradás - mutatott kedd délelőtt kétségbeesetten Czibere Lajosné a kertjük felé, amelytől a triplájára duzzadt, máskor méteres kis csatorna választott el bennünket. Az asszony családjával több mint húsz éve lakik itt a Bayk András-kertben, de ekkora vízállásra nem emlékszik.

- Úgy tudom - tette hozzá Czibere Lajosné -, hogy a fentebbi területek vizeit is a Cserei-érbe vezetik. A megoldás a mederkotrás lenne, de ahhoz néhány telektulajdonos kerítését le kell bontani, amihez azok nem járulnak hozzá.

A területet kezelő Tiszántúli Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság (Tikövízig) vízrendezési osztályvezetője, Orbán Ernő megerősítette az asszony szavait.

- Hét éve húzódó probléma ez, azóta nem tudjuk megértetni a Cserei-ér mellett lakókkal, hogy nekik is érdekük a kotrás, de ehhez beljebb kell vinniük a telekhatárt. Ennek hiányában csak a vízen haladva tudunk medertisztítást végezni. Ötévente viszont kotornunk is kellene, ám ezen a mintegy négyszáz méteres, a 48-as főúttól délre eső szakaszon tizenöt éve nem került erre sor.

A szakember szerint most már elodázhatatlanná vált a meder iszaptalanítása, amit csupán nagy géppel lehet elvégezni, de csak a szabálytalanul épített kerítések eltávolításával. Erre a hálátlan feladatra érkezett kedd délelőtt az a hét közhasznú munkás, akik Cziberéné társaságában tanácstalanul álldogáltak a Vámospércsre vezető úthoz legközelebb eső telek kerítésénél. Tulajdonosa, Sztancs Gábor hallani sem akart az elbontásról.

- Nem nyúlhatnak a kerítésemhez, mert magántulajdon - mondta a férfi higgadtan, mint aki nagyon biztos a dolgában. Azon az oldalon ugyanis három méterrel megrövidülne a telke, ezért nem akart hozzájárulni a bontáshoz. Arra a felvetésre, miszerint így neki is el kell szenvednie a kertjét elöntő víz kártékony hatását, azzal érvelt, hogy a vízügy dolga olyan megoldást találni a kotrásra, amivel nem sérti a tulajdonosok érdekeit.

Mint kiderült, a problémát egy régi, illetve egy későbbi szabályozás értelmezése okozza. Az itt élők állították, több mint négy évtizeddel ezelőtt még úgy szólt a rendelet, hogy a pataktól legalább három méterre állítható fel a kerítésük. Az ingatlantulajdonosok ma is ehhez tartanák magukat, ám a vízügyi szakemberek szerint a távolságot már régen hat méterre módosították, s erre legalább öt éve felhívták az itteniek figyelmét. "A közcélú vízi létesítmények mellett szabadon kell tartani azt a fenntartó sávot, ahol a karbantartási, fenntartási és üzemeltetési munkálatokat el lehet végezni" - áll a rendeletben. E szerint a parttól hatméteres sávon belül, a tulajdonviszonytól függetlenül nem lehet állandó jellegű építményt elhelyezni vagy fát ültetni. Az érintett hat kerttulajdonos viszont vitatta a jogszabály-értelmezést. Közülük egy nyugdíjas jogász, Gulácsi László annyira biztos volt az igazában, hogy közölte: kész akár perre is menni.

- A polgári törvénykönyv biztosítja a vagyonvédelmet, így senkit nem engedek be a telkemre - jelentette ki határozottan, miközben a csatorna túlpartján elkezdték bontani az egyik telek drótkerítését.

Kedd délután végül a vízügyesek megkezdhették a kotrást, mert az ellenállókat is sikerült jobb belátásra bírni, igaz, az egyik helyen csak rendőri felügyelet mellett bonthattak kerítést.

Tegnap délelőttre mintegy harminc centimétert apadt a Cserei-ér vize - a tervezettnél korábban, már hajnalra végzett a munkával a hatalmas markológép. Cziberéné is elégedetten szemlélte az eredményt, annak meg külön örült, hogy a hosszas rábeszélésre végül Sztancs Gábor is beadta a derekát.

A szakemberek szerint a kotrással közel száz ingatlan menekült meg az elöntéstől a Cserei-ér két partján.

A kerítéseket közhasznú munkások bontották el