A Nagysziklán megállt az idő
Baj van! Nagy baj van! - ad rövid helyzetértékelést a főigazgató asszony, némi csalódást okozva. Arra vártunk ugyanis, hogy Bogsch Ilma örömmel újságolja majd, hogy végre... végre megkezdődött az állatkertben a Nagyszikla évek, sőt évtizedek óta egyre sürgetőbben esedékes felújítása. A szikla ma már nem egyszerűen balesetveszélyes, de egyenesen az életével játszik, aki rajta vagy benne tartózkodik. Nem csoda. Eljárt felette az idő.
Most a Nagysziklát gondosan körülkerítették, alig lehet belátni a lezárt építési területre. A zöld palánkon lépten-nyomon tájékoztató táblák próbálják megértetni a látogatókkal, hogy miért vették el tőlük a kert majd' egyharmadát. A képpel illusztrált ragaszról még valami optimizmus sugárzik. Leírják rajta, hogy egykoron egész Európában divatos volt a műszikla, amelyből a kontinensen mindössze három maradt meg, de sem a párizsi, sem a hamburgi nem olyan élethű, mint a miénk. A 34 méteres - azaz egy tízemeletes panelháznál is magasabb - építmény, amely Végh Gyula mérnök és Benke Gyula szobrászművész tervei alapján készült, a Karszt-hegység szürke mészkövét utánozza. Vasbeton vázon cement héjszerkezet. A látogatók persze azt is megtudhatják, hogy az állatkertben éppen hol láthatóak az innen átmenetileg elköltöztetett állatok. Már amelyeket nem költöztettek vidékre, mint a galléros páviánokat, amelyek Győrben, a tarvarjú-csapat Veszprémben, a medvék pedig a veresegyházi medvefarmon várják 2007 legvégét.
Ez ugyanis a felújítás végső határideje, amit hallva már kezdi érteni az ember, mi is az a nagy baj, amit a főigazgató aszszony emleget. Még a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy ekkora munkát másfél év alatt, Európának ebben a régiójában befejezni szinte lehetetlen. A Nagyszikla valóban életveszélyes. Az 1912-ben átadott építményt, amely megélt két világháborút, megszenvedte a közeli vasútra dobott bombák erejét, ma már láthatóan csak a lélek tartja. Többször toldozták-foltozták, de alapvetően az sem segített rajta. A hetvenes években még egy fel nem robbant aknát is találtak a vázszerkezetben. Most az egészet kellene újjávarázsolni.
A 2001-ben végre elkészült felújítási tervben szerepel a sziklához kapcsolódva egy hatalmas, Afrikát idéző szavanna és az új elefántház megépítése is. Erre évekkel ezelőtt az állami költségvetésből elkülönítettek már akkor is csak szűkösen elegendő kétmilliárd forintot, amelyet a főváros megtoldott még félmilliárddal. A beruházási összeg felhasználásának viszont szigorú kritériuma, hogy jövő év végéig minden elkészüljön. Fel-felrémlik Bogsch Ilma aggodalma, amikor az ember egy lelket sem lát a zöld palánkok mögött dolgozni. Lisziczky György, a Fővárosi Állat- és Növénykert beruházási és üzemeltetési osztályvezetője eloszlatja a félreértéseket. Nem mi jöttünk rosszkor, ez az általános kép, amióta április 6-án a pályázaton nyertes kivitelező az építési napló megnyitásával hivatalosan is megkezdte a beruházást. A beruházás azonban az állatkerttől függetlenül zajlik, vagyis az eddigi építkezési gyakorlattal ellentétben az intézménynek nincs beleszólása a dolgok menetébe.
Már ha egyáltalán mennének a dolgok. A szikla belsejében már világítás sincs. Belőle mindent kipakoltak, csak egy lerobbant Zsiguli parkol a barlanghangulatú tér egyik végében. Csak a héjszerkezeten keletkezett lyukakon szűrődik be némi fény. Látszik a sűrű drótháló, amelyet évtizedekkel ezelőtt feszítettek ki, hogy a málló beton darabjai ne csapják agyon a gondozókat, ha azok zsiráftakarmányért vagy a páviánokat etetni mennek. Egy lélek sincs a szikla belsejében. Se rajta, se a környékén. Igaz, megközelíteni is nehéz, hiszen az építményre felvezető útig csak a palánk ácsolatai alatt átbújva vagy a páviánkifutó korlátján egyensúlyozva lehet elvergődni. Az egykori, a szikla tetejére vezető sétány bejáratán az évek óta rozsdásodó lakatot sem bántotta még senki.
A felfelé vezető kaptatók mentén lyukak és leomlott betontörmelék. Az utakat benőtte a moha. Csak a látvány a régi. Ma is páratlan a Nagyszikla nyújtotta panoráma, amelyet a zoo vezetői végre szeretnének visszaadni a látogatóknak. Ezért mindent megtettek. Bár a beruházás költségvetési tervének készítői megfeledkeztek az állatok kitelepítésének, szállításának és elhelyezésének 60-120 milliós költségeiről, az építési területet időben átadták a kivitelezőknek. Az ütemterv szerint május 2-ig az építés előkészületeinek 80 százalékos készültségi fokát kellett volna elérniük az építőknek. Valójában csak a palánk készült el. Ha ez volna a 80 százalékos előkészítettségi fok, úgy érthető Bogsch Ilma félelme.
Az 1909-től 1912-ig épült Nagysziklán 2006-ban végképp megállt az idő.
