Azt nem lehet pontosan tudni, hogy az ellenzék a fölmondottakat vagy a minisztert szavazta-e le, esetleg az ellenzése csupán annyi volt, mint Pokorni Zoltáné, aki azért mondott hangzatos nemet Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter kinevezésére, mert "a leköszönő kormány tagjaival együtt jelentős a felelőssége abban, hogy azt a látszatot keltette, rendben van az ország költségvetése". Furcsa logika ugyan, de logika - követhető. Ne is menjünk el kézlegyintéssel a leszavazás mellett. Koreográfiák ide vagy oda - lehet annak némi jelentősége. Nézzük a lehetőségeket.

1. Ha azért szavazták le a minisztereket, mert nem értenek egyet Gyurcsány Ferenc "tárcakiürítési struktúrájával", rendben van, ez akár érthető is lehet.

2. Ha azért szavazták le őket, mert alkalmatlannak tartják a jelölteket a program végrehajtására, rendben van, ez is érthető lehet.

3. Ha csak azért szavazták le őket, mert... csak, no jó, sóhajtsunk hát, akkor az is rendben van.

4. Ha azért szavazták le őket, mert nem értenek egyet az általuk fölvázolt programmal, az is rendben van, csak...

Csak. Nem mintha nem lehetne egyet nem érteni, mondjuk a vizitdíj esetleges bevezetésével vagy az utólagos tandíj-kötelezettséggel, de azért van itt valami más is. Álljon segítségül egy idézet.

"A regionális intézményrendszer átalakítását illetően hadd mondjam el, hogy választott regionális önkormányzatokat szeretnénk." Mintha csak tegnap mondta volna ezt a 2002-es mondatot miniszterjelölti meghallgatásán Lamperth Mónika, de nem pontosan ezt mondta kedden, hanem mégiscsak ezt, csak másképp: "A kistérségek kialakításához hasonló mérföldkő lehet a választott regionális önkormányzatok létrehozása."

Négy év telt el a két idézet között, nyolcévi tartalommal. Hiszen a Fidesz 1998-ban a választott régió kialakítását tűzte célul, miként 2002-ben az MSZP is, na jó, érthető, ezek szerint nemcsak kormányon, hanem ellenzékben is fölértékelődik a megyei ellenállás ereje. Folyamatosan nekifutunk hát a régiók problémájának, de egyre csak úgy járunk, mint az a futó, aki csak edz, edz folyamatosan, de a rajtvonalnál végül mindig beragad. Eldördül a rajtpisztoly, ő meg még számol magában.

Ehhez képest a fideszes Kósa Lajos, aki utóbb, hát miért is ne, leszavazta a jelöltet, csupán annyi érdemi kritikát fogalmazott meg, hogy a megyei önkormányzatok, tudva, hogy már csak néhány évig működhetnek, felélik vagyonukat, hiteleket vesznek fel, így a választott régiók vagyona nem lesz biztosított, vagyis: mesterséges csődtömeget hoznak létre. Ha valaki, ő aztán tudhatja, hogy a kistérségekbe tömörült önkormányzatok is eladósodtak, a kistérségeket mégsem lehetne jó szívvel csődtömegnek nevezni, nem lesz ez másképp a megyék esetében sem.

Csődtömeggé mi válunk, ha az uniós pénzek Brüsszelben maradnak, márpedig ellenzék nélkül könnyen beragadhatnak ezek is. Ezért is nem mindegy a leszavazás tartalma. Pontosabban az, hogy tartalom áll-e mögötte vagy csak forma. Mert mindig visszajutunk az életbölcselet örök kérdéseihez - és ez már nem forma: húsbavágó tartalmat nyer.

Csődtömeggé mi válunk, ha az uniós pénzek Brüsszelben maradnak, márpedig ellenzék nélkül könnyen beragadhatnak ezek is. Ezért is nem mindegy a leszavazás tartalma.