A múlt év őszén ötödször adták át a Hazám Díjat. A harmincöt neves tudós, művész, közéleti személyiség által alapított XXI. Század Társaság 2001-ben adományozta először az elismerést olyan alkotóknak, akiknek életműve József Attila Hazám című szonettciklusának szellemiségében fogant. A kezdetben pénzjutalommal, majd Varga Imre József Attilát ábrázoló kisplasztikájával járó kitüntetést a társaság azzal tetézte, hogy a múlt évtől a Kossuth Kiadóval közösen megjelenteti a díjazottakkal készült életinterjúkat. Az idén tehát már az Értékteremtők második kötetét vehetjük kézbe. A Hovanyecz László által készült interjúk a jelen évszázadba átnyúlóan idézik meg a mögöttünk hagyottat.

A 2005-ben Hazám Díjjal kitüntetettek – Berek Katalin színművész, Bodor Pál író, újságíró, Cselőtei László kertészmérnök, akadémikus, Gaál István filmrendező, Kányádi Sándor költő, Korniss Péter fotóművész, Seregi László koreográfus – felidézik a családi környezetet, amelyből indultak. Egyfelől tehát vallomásaik kötete szociográfiai felvétel a múlt századról. Másfelől meg hatalmas tabló közelmúltunk szellemi életéről. Hiszen a Hazám díjasok szakmájuk kiemelkedő képviselői, gyakorlatilag mindenkit ismertek a magyar kulturális életben, aki az ő működésük idején „számított”. Seregi László például, aki nemcsak koreográfusnak kiváló, hanem mesélőnek is, éppúgy remek történeteket mond hajdani mesteréről, Harangozó Gyuláról, mint a „kultúrpápáról”, Aczél Györgyről vagy a szovjet-örmény zeneszerzőről, Aram Hacsaturjánról. Kányádi Sándor, az ugyancsak közismerten nagy mesemondó Márton Áron gyulafehérvári püspök alakját idézi meg, és mellé Fazekas Jánosét, a Ceausescu-éra vezető magyar politikusáét, aki, amint a költő mondja: a diktatúra idején egy személyben volt az RMDSZ. Bodor-Diurnus nem cáfolja meg magát. Interjú az interjúban – ez a műfaja vallomásának, amelyben arról beszél önkritikusan, hogyan sikerült őt, a folyton óvatost egyszer átvernie a Securitáténak.

Az interjúalanyok láthatóan örömmel mondják el történeteiket. Különösen szembetűnő ez Berek Katalinnál, aki tizenhárom esztendővel ezelőtti agyvérzése óta visszaküzdötte magát a színpadra. Ámde érezhetően nem azt tartja legnagyobb diadalának. „A gyógytornászomnak hosszú ideje könyörögtem, hogy próbáljuk ki a metrót. Ő mindig tiltakozott: eléggé veszélyes a villamos meg a busz is… Addig kérleltem, amíg kipróbáltuk. Az egyik mozgólépcsőn lementünk, a másikon felmentünk. Fáradt boldogsággal megálltam és azt mondtam: légy szíves vegyél nekem jutalmul egy újságot. Míg ő a standhoz ment, én visszaléptem a lefelé menő mozgólépcsőre. Amikor meglátott, a fejéhez kapott. És azóta újból metrózom.” (Kossuth, 198 oldal, 1980 forint)

Seregi László, Kányádi Sándor, Berek Kati, Korniss Péter, Cselõtei László, Bodor Pál, Gaál István