Baka István műveinek harmadik kötete a költő publicisztikai tárgyú írásainak eddigi legteljesebb gyűjteménye. E gyűjtemény, külön fejezetben, a vele készített beszélgetésekkel egészül ki.

Baka a kilencvenes évek elején számos napilapnak írt rendszeresen tárcát, sőt sorozatot; kortársairól, az őt érdeklő vagy rá ható művekről, alkotókról rendszeresen rádiós jegyzetet készített. A legtöbb publicisztikai tárgyú írás szám szerint is 1991 és 1993 között készült. Fontos adaléka az életműnek a tárca és a beszélgetés: személyes élmények, műhelytitkok, meghatározó olvasmányok, lemezek, egy-egy vers, műfordítás, de akár egész életművek rendkívül tömör és hozzáértő esszenciái avatnak be a versek mögötti, túli, mondjuk úgy: mindent meghatározó hétköznapi, személyes világba. A Baka-publicisztika külön nyelv is: majdhogynem hiányzik belőle a versekre jellemző sötét, baljós, apokaliptikus hangnem. A költő bonyolult metaforavilágával szemben a publicista, a tárcaíró – hasonlóan sok pályatársához - egy letűnt, a kilencvenes évekre azonban újból divatját élő anekdota-világot támaszt fel. Baka nem törekszik azonnal felismerhető, egyéni stílusra, nem keres különleges nyelvi formát és kifejezőeszközt; a maga hétköznapi természetességével ír le, közöl, viccel és bámészkodik. De ha interjút is készít: keretes történetet teremt beszélgető alanya és önmaga közé. Baka publicisztikai írásai a közvetlenül, az álca nélkül megszólalót mutatják.

Mind a tárcáknak, mind a beszélgetéseknek vannak már kötetelőzményei, ezek anyaga most az azóta előkerült, kéziratban olvasható írásokkal bővült, de több esetben a már ismertek a kézirat vagy az első közlés alapján kiegészített, javított – végleges – változatai kapnak itt helyet.

Tiszatáj 384 oldal, 2850 forint