Az albumban fekete-fehér fotók egymás után, jók, jobbak, nagyon beszédesek és kevésbé beszédesek, alattuk idézetek Nagy László verseiből. A képek és idézetek úgymond egymást választották. Móser Zoltán azt reméli, a fotográfiák talán segítenek közelebb jutni a versekhez, s magához a költőhöz is. Őket, a megértésüket kívánják szolgálni. Azt is reméli, hogy a képekben és szövegekben elmerülőknek is fölfénylik majd Nagy László „földrengéses arca”, s ennek az arcnak „egy megmenekült mosolya”.

Talán érdemes megemlíteni, hogy a közelmúlt legjelentősebb költői közül alighanem Nagy László az egyetlen, akivel kapcsolatosan nem jutott nyugvópontra a kritikai-irodalomtörténeti párbeszéd. Egyik oldalról kultuszt támasztottak körülötte, e költészet jelentőségét, közlésképességét ma is vitathatatlannak, tehát kánonnak tekintve, a másik oldalról pedig épp ezt a kultuszt és kanonizációt igyekeznek kérdésessé tenni. Móser Zoltán albuma akarva-akaratlan ebbe a vitába is beleszól, mégpedig a kanonizálás oldalán, amit Lászlóffy Aladár emelkedett utószava megerősít. (Korona, 96 oldal, 3000 forint)

Nagy László