Megismerhetők-e a pszichiátriai betegségek a szépirodalomból? Érthetőbbé válnak-e innen közelítve? És érthetőbbé-e a betegek maguk? Valóban: „… ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”?

„Hasonló koncepcióra épülő művel még nem találkoztunk. (…) Nem száraz tankönyvet kínálunk, hanem izgalmas olvasmányt, szemelvénygyűjteményt. Didaktikus magyarázat helyett kórképekről, egyéni és családi drámákról mindent – és azon túl is – elmond egy jól kiválasztott szemléltető vers vagy prózarészlet.”

Ráismerés, élményszerűen, egy-egy betegség tüneteire? A demenciától szerfüggőségeken, szenvedélybetegségeken, skizofrénián, a különféle súlyos zavarokon át az értelmi fogyatékosságig? Igen. A megértés, belátás, megnevezés, elfogadás a kölcsönös türelem lehetséges eszköze? Feltétlenül. Az irodalom mindenről tud, amiről pedig tud, azt meg is tudja nyitni, megközelíthetővé tudja tenni. És amiről hallgat, mert abban nem illetékes, azt kipótolják a részletek, a szemelvények előtti és mögötti rövid, szakszerű meghatározások és kommentárok.

Segítség a szenvedőknek? Azoknak, akik a betegségektől, és azoknak is, akik a betegektől szenvednek? Hogyne. És nem is kicsi. Remek munka.

Medicina 543 oldal, 5600 forint