Mihancsik Zsófia 1997-ben többrészes interjút készített a Párhuzamos történeteken dolgozó Nádas Péterrel. A beszélgetéssorozat még akkor elhangzott a rádióban. Eleven, kemény, mélyreható, s mert akár konfliktusok árán is, de a teljes megértést kereste, nagyon izgalmas volt. Itt nyugodtan mondhatni: magával ragadó.

Most, kilenc évvel később, s a regény ismeretében olvasva ezt a könyv formájában közreadott, tehát szerkesztett szöveget, ugyanazt rögzíthetjük: eleven, kemény, mélyreható, s mert akár konfliktusok árán is, de a teljes megértést keresi, nagyon izgalmas, itt nyugodtan mondhatni: magával ragadó beszélgetésben van részünk.

Mindenekelőtt attól, hogy Mihancsik Zsófia kérdései valódi, a gondolkodva olvasó ember kérdései. Alaposan felkészült Nádas Péterből, és nem szűnő érdeklődés, szinte elemi kíváncsiság vezeti, amely mindenre nyitottan, de konok következetességgel, vagyis a szokásos megfontolásokra való tekintet nélkül halad célja felé: föltárni és összefüggéseiben kibontani, megközelíthetővé, megérthetővé és megítélhetővé tenni mindazt, ami részt vett a Párhuzamos történetek megformálásában, amitől a Párhuzamos történetek az, ami: kivételes mű. Nincs tehát abban semmi meglepő, hogy – nyissa meg Nádas Péter világát bárhol, kérdezzen halálra, szerelemre, személyes és családi háttérre, irodalmi-esztétikai ízlésre, klasszikus kultúrára, barátokra, testiségre, morális vagy politikai állásfoglalásra, a nyelv kifejezőeszközeire, irodalmi elődökre, kapcsolatokra, személyes szokásokra, esetleg a maga helyén Nádas könyveinek külföldi fogadtatására – mindig alapos, körültekintő választ kap. Ellenkezik, vitatkozik Mihancsik Zsófia sokszor. És enged is gyakran, mert meggyőzik a hallottak. De mindig összefogott, sűrű, kikerülhetetlen és eltávolíthatatlan. Ott van. Arra kényszeríti Nádas Pétert, hogy újra és újra egész mivoltát mozgósítsa.

Igazán fontos könyv ez, méltán jelenik meg az életműsorozat tizenharmadik köteteként. (Jelenkor, 384 oldal, 2500 forint)