Van a könyvben 745 tétel. Nem ennyi levél, mert a József Attila levelezése című kötet üres borítékokat is számon tart, merthogy a teljesség sem egészen egyszerű fogalom. A Rapaport Samunak levelek formájában írt pszichoanalitikus önvallomást Stoll Béla, a kötet szerkesztője műalkotásnak tekinti, és nem közli. Nem közli a Szép Szó szerkesztőségének címzett leveleket, viszont sajnálkozva ugyan, de fölveszi a gyűjteménybe „félresiklott életű szerzőknek vég nélküli dilettáns fecsegéseit” – ahogyan a jegyzetek előszavában jellemzi ezeket az írásokat, amelyeket József Attilának mint a Szép Szó szerkesztőjének írtak. És a teljességbe beleférnek meghívók, pár szavas üzenetek is.

Az üres borítékok beiktatása mégsem csak üres formalitás. Figyelmeztet a teljesség viszonylagos voltára is. Ami itt olvasható, illetve aminek hiányáról a szerkesztő beszámol, csak az, ami megvan. Ami nem veszett el, ami megkerült.

Az Osiris mostani vállalkozása mégsem pusztán a filológusok kényelmét szolgálja, nemcsak a költői élet és életmű nyomon követését, megértését, értelmezését könnyítő vagy éppen nehezítő segédanyag. A levelekben legalább három önértékkel bíró levélregény is rejtőzik. A József Jolánnal, Vágó Mártával és Kozmutza Flórával folytatott levelezés akár egy-egy önálló emberi történet is lehetne. A három együtt pedig egy ember élettörténete. Fontos fordulatok, változások, érési folyamatok és a tragikus összeomlás dokumentumai.

Természetesen a versektől fontosak ezek a szövegek, de azért jócskán akadnak közöttük önmagukban is értékesek. Mégis, a gyűjtemény elsősorban alapos, pontos forráskiadásként szolgál. A szerkesztő jegyzetei amilyen tömörek, annyira világosak, a névmutató segítségével jól használhatók. De a megcélzott teljesség olvasói élményt is kínál: József Attila közelében töltött órákat ígér. (Osiris, 800 oldal, 4500 forint)

Vágó Márta és József Attila Üröm-hegyen 1928-ban