Mennyei Pápa-látogatás
- Melyik volt a nehezebb ébredés: a befejező forduló előtti, azaz a szombat reggeli, vagy az éjszakába nyúló ünneplést követő vasárnapi?
- Nem lehet összehasonlítani a kettőt, mivel szombatról vasárnapra virradóra le sem feküdtem. Egyig a debreceni főtéren tartott a daj-daj - a zuhogó eső dacára többen voltak ott, mint a stadionban -, majd fél hétre már a Nap-kelte stúdiójában kellett lennem.
- A záró találkozót megelőzően mennyi esélyt adott csapatának a bajnoki címre?
- Keveset. Annál nagyobb öröm, hogy megint a miénk lett az elsőség.
- A meccs közben tudta, mi az állás az Újpest-Fehérvár mérkőzésen?
- Az első félidőben nem, mert kabalából kikötöttem: senki nem értesíthet engem - meg a játékosaimat - arról, hogy mi történik a Puskás stadionban. A szünet után viszont, miközben Sándor Tamásék egy szabadrúgáshoz készülődtek, olyan kiáltozás hallatszott a lelátóról, mintha gólt szereztünk volna. Így - ha akartam, ha nem - a fülembe jutott, hogy jobb a helyzetünk a vártnál. Egy pillanatig se bántam...
- Meddig szól a szerződése? Azért kérdem, mert azóta, hogy a Debrecen trénere, a csapat egyre csak aranyérmes.
- További két évre érvényes a megállapodás, ám ebből egyáltalán nem következik, hogy 2008-ra négyszeres bajnokok leszünk. Miként arra sem vehetek mérget, hogy kitölthetem az egyezség idejét. Amikor nem ment úgy az együttesnek, mint az utolsó kilenc, egyaránt győztes mérkőzésen, a szurkolók bizony szóba hozták a távozásomat...
- És a vezetők?
- Ők hagytak dolgozni. Nekik legalább annyit köszönhetek, mint a velem maximálisan együttműködő labdarúgóknak.
- A fordulat nyomán az évad meccsévé lépett elő a Pápa elleni?
- Számomra az a Hajdukkal játszott két BL-selejtező marad. A 8-0-ás összesítés édesebb volt az álomnál.
- Apropó, szokott álmodni?
- Nem, de az utóbbi hetekben sokszor ébredtem csapzottan arra, hogy kikaptunk.
- Éppen akkor, amikor csak győztek és győztek?
- Bármilyen furcsa, így történt. Ám ha ez a vége, az ősztől akár minden éjjel szívesen csavarom ki a pizsamámat...
